Szamosháti szótár [A-F] - MEK

281
tekeri az ezszit, mjn dög-löd börnyu a fár-.kát (tr. = erősen gondolkozik).
feltér felér tn. i. 'felfér*.
feltérít /éterit ts. i. 'heverészéséből felállít, felzavar'
(nyájat). Fé-csürgették, fé-téritették a disz.-nóul valami nagy
nehezeim.
íelteszen jéteszen ts. i. 1. 'aufsetzen, auf stellen'. Tel- fel a
gir.bát a szekéré : Az öreg ur is felelte az öuku.dát. 2. 'ráerősít,
ráalkalmaz'. Tegye fel az áitóura eszt a sár:kol. 3. 'helyére
tesz'. Féteszem mán a platláidóut. \. 'példaként fölvesz'.
lka-, tcszé fél, mek-kérdeznék tülle, hoty kéc-cér hat mennyi,
nem- tudná megmondatni 5. tn. i. 'vetekszik, fölér'. Fé-teszen :
a két- ojan emberei is, mint: ii. Vitt- a kél li:bát o-jat, hogy
nég-gyel is jelelt: fi. 'gondol'. Asz- teszi jél magáiba, hoty haneki
jut, másnak is jut: Asz- tette jél magáiba, hoty ha- ti
éjoglállátok az é hejjemet, akkor ém me-gyek más- héjre : 7. 'elhatároz'.
Alá sok-ször fételtem magam.ba, hogy akármics
csinál, nem- szöullok. 8. 'vél, gondol, hisz vki felől'. Na-, esz
nem- tetté vau fé rukla.
feltétel fététél fn. I. 'aufsetzen, aufstellen'. Harayk féléiéi.
2. 'feladat'.
felteiszik féteccik tn. i. 'előtűnik, feltűnik, látszik'.
Fé-teccett a hajinál. Az ér-döiinek szinte a közepinn ety
sii-rii, bozóutos héj vóut-, aki uty- teccel fél, mint eggy elevey
kerítés.
feltisztul félisztull tn. i. 'földerül, kiderül' (az idő).
féltő jéltöii mn. 'féltett, félteni való'. Féltöii kincs.
Összeszette, ami féltöijfc : vént. Sz. Ugy- vigyáz: rá, mjnt a
féllöij kincsre :
feltölt jétöiit ts. i. 1. 'felönt, a garatba önt' (őrölni valót).
Minygyá lejár az ém bu:zám, oszt oda fé-tőiithecc : 2. 'földdel
körültölt, körülföldel'. Fétöijli a málé lövik 3. 'földömből,
fölgátal, töltéssel fölemel' (utat, lapályos helyet). Jóu- vóun
ez a hejj : it, hotylia fétőijteznék. Sz. Im-re bácsi jóulfétő
ütött: (= részeg). Fé-tőütötl a garad.ra (= berúgott).
feltör jétör ts. i. I. 'legelőt, irtást először felszánt'. Igaz :,
az a föijd- nincs- fétÖr:ve, csak le-gelöü :, de na-gyonn óucsóu
vóut: 2. 'dörzsölés által kisebesít'. Fé-torte a tenyeremet a
kapa.nyél.
feltörik fétörik tn. i. 'dörzsölés által kisebesedik' (pl.
tenyér favágáskor).
fellörüljiel fétüriilget ts. i. 'edényeket mosogatás után
szárazra törülget'.
feltűr fétúr ts. i. 'aufwühlen'.
felturkál fétúrkáll ts. i. 'lassanként feltúr'.
feltűnik jétünik tn. i. 'felötlik, szeget üt a fejébe'. Fé-tünt
nékem az a nacs- csendesség.