Szamosháti szótár [A-F] - MEK

131
ojá jóul tuggya az asz: mám, mint az c'desapja: 8. 'mai'.
É'rícs csak ára hákráb, ne ! Had- nézzvm- csak. Aggyorr csak
nekem is eggyel avval a csuporul. Acci csak a bádogot, hadigyak.
Éygem meg egy nagy oroszláy csak jckapott, oszt évitt.
Sz. Nem -
csak-, hanem ugyancsak: ! ( = nemcsak imígy-
amúgy, hanem istenigazában).
Csákai Csákaji hn. (Görbed).
csakannyi ~ nm. 'ugyanannyi, épen annyi'.
csákány csákó (-ánt, -ánnya) fn. 'olyan irtókapa, melynek
a foka hegyben végződik'.
csákányos ~ mn. 'bakter, éjjeli őr'. (Mezőgecse).
csakhainarosan csakhamarosonn hsz. 'nemsokára, csakhamar'.
Csak-hamarosonn u-töullérte:
csakhogy ~ 1. hsz. 'nur dass, dass...nur'. Nem-báj:
mán, csakhogy ikhü vattok: 2 ksz. 'ámde'. Megmutatnád:,
já'nyom, csakhogy má' mek hü'Za kéne: menni:
Csáki ~ családnév. Sz. Nem- a Csáki szálmája: (= nem
gazdátlan jószág, hogy bárki hozzányúlhasson).
csákó csákóu (-t, -ja) 1. fn. 'huszársapka'. 2. mn. 'kissé
szétálló s a hegyek felé hátra görbülő' (szarv). II. Csákó a)
'tehén- és ökörnév' (a szarv alakjáról). Mcksántült a Csákóu
ö:kor. b) 'sertésnév'. Sz. Ebbe belelépett a Csá.kóu (mondják
az olyan ételre, melytől nem sajnálták a tejet, tejfölt, vajat).
L. könyökös csákó.
csákós csákóus
görbülő' (szarv).
mn. 'kissé szétálló s a hegyek felé hátra
csakúgy csakúgy hsz. 1. 'épúgy . Én-nem- rakozsgatom:,
hané visszatöütöm: a ja-zogba: — Csak-ugy ve:le l 2. 'szinte,
szintúgy', fig-y ütötte:, hocs csakucs csaklogolt: Az őt' kormöndi
böilár a nyakadi pusztán csakuty lé-riygelte a nyá:jat.
csakugyan ~ hsz 1. 'valóban'. Csak-ugyg hazajött apád
Ámériká-bull ?—• Csak-ugyan, csak-ugyan ! 2. 'éppen'. Akkor
osz Iwzot Jáno> ely SZU'kát, csak-ugyan amék még most' is
megvan. Tmvaj öüsszél, csak-ugyam mikor az uram ilhü járt,
há-rom disztóum döglöt: meg. „Belőlrül Kanisay rész puszta
Telek, mely Isak ugyan most ide biratik Zálogba 11
(egy 1780-iki
oklevélből).
csakugyan csak csakugyancsak hsz. úgyis, mégis csak".
Ré-pára csak-ugyancsak szükséged lessz: Csak-ugyancsak a led
belöiiklc, hogy ellopták:
csákvári ~ mn. Sz. Fé-vérle a csákvári haran:got (jóelőre
elhíresztelte, elfecsegte).
1. csal csűl (-t) fn. 'csel, fondorlat'. Van- néki még másna-gyub
birtoka is:, akit mijén csaliul: nyeri ! Sz. C s á l k
vetettek Emi:nek (= tőrbe csalták, cselt szőttek ellene).
2. csal csal (csalok, csalsz) ts. i. 1. 'rászed, álnoksággal
megkárosít'. Nem- loptam: é, se nem csaltam: ! 2. 'kecseg-