Szamosháti szótár [A-F] - MEK

277
felöli felőijt ts. i. 'felvarr'. Felőijti a gombot.
felöltözik felöijlözik tn. i. 'sich ankleiden'. K. Na-, te
fel-öiitösztél: ! (tr. = teleszedte magát tetüvel).
felöltöztet felőiitösztel ts. i. 1. 'ankleiden'. 2. 'felruház,
ruhával ellát'.
felömlés felömlés fn. 'láztól, melegtől az ajkon keletkező
pattanás csoport'.
felömlik ~ tn. i. 'fölpattogzik, apró kiütések, pattanások
keletkeznek rajta'. Fel-ömlött a keze fe:je. Valami
löl-oáihideg főt: rá, at-tull ömlőt fel az ajfa:ka.
(elönt 1. feltölt.
félős félöijs mn. 'félénk'.
fclpálhásodik fépálhásodik tn. i. 'nyirkosság miatt összetapad'
(pl. széna).
felpántlikáz fépánllikáz ts. i. 'szalaggal feldíszít'.
felpattan fépatlan tn. i. 'felugrik (ültéből)'.
felpatlogzik fepattogzik tn. i. 'láz miatt felömlik' (pl. az
ajak széle).
felpeekel fépeckél ts. i. 'pecekkel szétfeszít'. Fépeckeli
a tinóu száját (pl., hogy az orvosságot beleöntse). Sz. E- má
fé-peckélte m a : g át a sze-kere : (= nagv hegvesen
felült).
felpederít fepederit ts. i. 'felsodorít, felkunkorít' (a bajusz
végét).
felpénz félpéz fn. 'foglaló',
íelpénzeí 1. lefelpénzel.
felperes felperes fn. 'kláger'.
íelpléhel fépléhél ts. i. 'szélesen fölszeg' (szoknyát).
felpoleol fepóueöl ts. i. 'magas helyre tesz'. Fépöucölta
ma.gál a sze-kér tetejibc :
felpüffed fépöffed tn. i. 'felduzzad, kissé megdagad'
(testrész).
felpróbál fepróiibáll ts. i. 'próba végett fölvesz' (ruhát
pl. vásárláskor).
felragaszt feragaszl ts. i. 'aufklcben'.
felrak férak ts. i. 1. 'aufladen'. 2. 'szapulókádba lugozás
céljából összegyűjt' (szennyes ruhát, fonalat). 3. 'fölteker'
(kontyot). Férak ja a konytgát.
felráz féráz ts. i. 1. 'rázassál fölébreszt'. A-lig lehetet
fé-rázni, o-jam méjenn alult: 2. 'rázassál fölkever' (pl. orvosságot).
3. 'fölkever' (kártyát).
félre fére (férébb) hsz. 'seitwarts, abseits, weg'. K.
Ement fé-re ety ki:csil (= szükségét végezni ment). Sz. Fé-re,
ba-jue, csöu-kol kapsz:! (mondják tr. bajuszsodráskor v.
csókolózásra készüléskor).
félreáll jéreáll tn. i. 1. 'oldalra áll, az útból eláll'. 2. ferdén
áll*. Sz. Ugy' jóullaktam :, hoty jé-reáll a ha:sam.