Szamosháti szótár [A-F] - MEK

284
Fene eggy eleve zsidóuasszony ez a Jóuska felesé:ge ! Fe-ne
Póuti: a I (= fenegyerek). E-járná : g még most- is a szarka*
Ján:cot. 3. 'erősítő szócska, főként indulatos beszédben'.
Ojan naty- fene kom betűkkel irsz, mint Maris néném. Mindety
fene : az ! (= mindegy az I) Ma-gánál van az irás? Mia
fene irás? Mia fenének kellel neki oda menni? (= minek
kellett.. .?) Ki- a fene gyöiizi ruhával téirtani ? ( = ki győzi?)
Hun- a fenébe vontál ? (= hol voltál?) Hova a fenébe tettétek
aszt a lakatot? ( = hova tettétek?) 4. 'manó, ördög s hasonló
kifejezésekkel helyettesíthető szó' (indulatos beszédben).
A fe-ne látott i.jet ! Tuggy'- a fe-ne, asszö vóut-é, mi vémt:-é.
A fe-ne tuggya, mék má.sik. Ma- délutánn is rám gomboltam
én eszi a: ujjast, me, tuggy- a fe-ne, hi-dek szél fűit: Nem-
/essz an.nak fene baja se: (= kutya baja se). Sz. Mi fene
(= s több afféle, s a többi). Csak- od beszélgeti:, hoty ha-za
ké hozni a zsá.kot, mi f e : n e. Kérdi tükle, hogy mékkiráinak
a jánya, hü- lakik, mi- fene. Káromlások : Fene
essem bele ! Sok- ez a vakondoktu.rás, egye ki a f e : ne !
•fái-, a fe-ne egyem mek-, hogy az- egyem : meg l E-gye le a
fene a derekát ! Egye meg a fene ety summába ! (= mind az
egészet). Öt- vóum meg a fene bennete:kel ! (Avasújváros).
Fen'- egye meg aszl a csavargón lelkedet ! (kószáló gyermeket
szidtak vele). K-gye meg a vá-logalóus fe-ne ! Mit- válogat, ha
nincs móuggya benne ? (Nd.) É-gyem meg a kis fe-ne ! (Kis
gyermeknek mondták). Fe-kete fe-ne ! Fész-kes fene ! (= hogy
is ne !) (Óvári). Meg-elte a fe-ne ! Meg-etle már a fe:ne ! (= vége
már !) K-des jánygm, meg-ehet már a fe:ne I Cöm-böjödik mán
a kötöüd eleje (Nd.) (= elmehetsz már magadnak !) .4 fe-nével
étet: (= azzal szidja, hogy egye meg a fene). Mi az Iste
fenéje lelte eszt a zárat? (= mi lelte ?)
fenek 1. fenék.
fenék fenek (-et, -e) fn. 1. 'boden, grund'. Gödör, csupor,
szilke, fázok, kancsóu, hördóii feneke. 2. 'boglya, asztag, kazal
alá rakott védő réteg szalmából, rozséból'. 3. 'alfél, segg'.
II. Fenek 1. 'egy lapos neve'. (Garbolc.) 2. hn. (Kisnamény).
Sz. Feneket kerit a kazalnak (= a fenék kerületét megszabja,
szalmával kirakja).
fenékbarázda fenegbarázda fn. 'a szántóföldek közötti
kettős határbarázda' (közöttük keskeny, felszántatlan gyepszalag
húzódik végig).
fenekei fenekét (-elek, -élsz) ts. i. 'fenekére ver, seggbe
ver'. L. megfenekel.
fenekestül fenekestiill hsz. 'von grund aus'.
feneketlen ~ mn. I. fenék nélkül való', (pl. kas) 2.
'nagyon mély'. Ne- járkájj abba a feneketlé sár:ba. II. Feneketlen
hn. (Garbolc).
feneséjj feneség (-et) fn. 'fene dolog, bökkenő'. Az- a