Szamosháti szótár [A-F] - MEK

201
elbeszél'. Tudva ludom :, mé sokai ébeszégette nagya:pám,
mije szük esztendői), vóut ak.kör.
elbetcgesedik ébetegesedik tn. i. 'betegessé lesz'.
elbilleg ebilleg tn. i. 'elballag'. Sz. Uszka, Dökém, Magosliget
Az Istentüli ebillegett (= az Isten háta mögött, félreeső
helyen van).
elbír ébir ts. i. 'emelni, elvinni, elhúzni bír (terhet)'.
elbitangol ébitangöl tn. i. 'elkóborol' (jószág).
elhíz(za magát) n., 1. elhisz(i magát).
elbódít ébóudil ts. i. 'elkábít'.
elhódorog ebóudorog tn. i. 'elkóborog, elcsámborog'.
elbódul ebóudull tn. i. 'elkábul'. Tökélletesenn c'bóudullok
ettüll az erőijzs dohán:lull.
clhogarászik {'bogarászik tn. i. 'elbíbelődik, eljátszadozik'.
Nem- ügyéit oszt a púja rá:jok, hanem rbogarászott
ot kőrüllőhtem.
elboldogul ebóudogull tn. i. 'kisegíti magát, sikeresen elintézi
dolgát'. Az wgarszántásnál ebóudogullok ém : má a két
tinóu:vál. Te csak e-rity ka-szálni :, ebóudogullok ém : má
magam is :
clholondít ebotondit ts. i. 'félrevezet, lóvá tesz'.
elbont ebont ts. i. 1. 'darabjaira, alkatrészeire bont
(pl. ruhát)'. 2. 'megvet' (ágyat lefekvéskor). (Szamosszeg.)
elborul éburull tn. szt. i. 'befelhősödik, felhőbe burkolózik'
(az ég). Reggelibe szép-, tiszta időü vóud :, de dé:re mán
éburült:
elborzad ébörzad tn. i. 'elrémül'.
elbosszankodik ebosszatjkodik ts. i. Sz. Az em'ber el'ugrájja,
é • b o s s z a n k o g g y a magát egész : nap
(= bosszankodással elgyötri).
elhalászik ebotászik tn. i. 1. 'elbotorkál, eltipeg-topog'.
Had- jöjjön w is, ebotászik it kör ültöt: tünk. Hogy ebotászik
ez a púja egész nap a kérbe'.' 2. 'botorkálva elmegy'. Né'ha
még a templomig is ebotászik : fíbotászot valamé.re.
elbődül éböüdüll tn. i. 'bőg egyet, elbőgi magát'.
elbúcsúzás elbúcsúzás fn. 'abschied'. Eggyik írja gyenge
testem állása'. Másik írja babám élbúcsuzásál (Katonadal).
elbúcsúzik ebúcsuzik tn. i. búcsút vesz'.
elbúcsúztat ebúcsusztat ts. i. 'temetéskor a halott nevében
a gyászolókhoz búcsút intéz'.
elbujdosik ébüidosik tn. i. 'idegen, ismeretlen földre vándorol'.
ellniük 1. elbúvik.
elbujtat ebüitat ts. i. 'vkit elrejt'.
elbúsul ébusull ts. i. Sz. Ebusujja magát (= búsulással
elgyötri magát).
elbúvik ébujik tn. i. elrejtőzködik'. K. Veszek én nc:ked