Szamosháti szótár [A-F] - MEK

183
düff — (-öt) fn. 'hátbaütés ököllel, ökölcsapás a hátba'.
Adok én ne:ked minygyár egy nagy düff öt a hátad:ra. L.
háti düff.
diiffen ~ (-t, -nyen, -ne) tn. i. 'döngve püffen, düff
hangot ad'. Q-jat váktam a hátá:ra, csakúgy düf-f nt.
düífcni ~ (-ek, él) ts. i. 'nagyot üt, püflent' (vkinek
a hátára).
düföl diifol (-ölök, -Ölsz) ts. i. 'hátba öklöz'. L. megdüföl.
düh dü fn. 'wut'. Sz. üübe vam :, mint a pap- szamara
a körpáAull (tr. megjelölése a dühöngő embernek),
dühed, dülleszt 1. dülled, dülleszt.
dühödt düliölt mn. 'veszett'. Sz. Ugy megyém :, mini
a düliölt (= eszeveszetten rohan, nem nézve se jobbra,
se balra).
dühös döhös (Adorján) mn. 'veszett'. Döhös kutya
(Adorján). Vö.döhöl.
düjt dűl (-ök, -ol) ts. i. 'borít, álló helyzetből fekvő
helyzetbe taszít'. L. el-, fel-, ki-, ledüjt.
dűjtö-jel diilöget (-ek, -él) ts. i. 'borítgat, döntöget'.
Tám még a macs-ka dülögel : a ke-mencénn : ?
dűl ~ (dűlök, dűlsz) tn. i. 1. 'fallen, umfallen, sich
stürzen'. Eviggy on:ncm, mer ara fele dűl a: fa. Az ávogba
dült a sze:kér. 2. 'hajlik, ereszkedik'. Fékóudara dült a
bog-.fa. 8. 'támaszkodik'. A vémasszom még az aytóufélneg
dült ijetli.bc. Ne- düff a hátam.ra ! 4. 'tódul, ömlik'. Csakúgy
düld- bclöüllc a páfiy:ka (értsd : a szaga). L. be-, bele-, el-,
fel-, ki-, le-, meg-, neki-, összedűl.
Díílj-neki Dü-neki fn. ' a korcsmáros zsidó gúnyneve'.
(Egri).
dülled dühed (-U, -ne) tn. i. 'helyéből kimered, kiduzzad'.
Csakúgy divhetl a szeme g nagy eröüködés:tüll. L. kidülled.
dülleszt düheszt (-ek, -él) ts. i. 'előre tol, kidudorít'. Ne ~*
mijén katonást) jár, hogy düheszti a hasát /' L. kidülleszt.
iliillíí düllöii, döllöi) (Szamosszeg) (-1, -je) fn. 'a szántóföld
két vége'.
dülönuüzik düllöi]göi)zik (-ök, -ol) tn. i. 'támolyog,
ide-oda dűlve jár' (pl. a részeg).
1 dűlt ~ (csak szragozva) fn. 'dőlés'. Km. É-lőijfának
ne-héz dűltyit vár:ni (= nehéz az élő ember halálát kivárni).
2. dült ~ mn. 'esőtől földre vert, földön fekvő'. Ne~hész
haladni ebbe a düld buzá.ba.
dünnyög ~ (-ök, -ksz) tn. i. 'magában mormol'. V. ö.
hünnyög.
dünnyüi|és dünnyögés (-1, -e) fn. 'mormolás'.
dürini) dürit]g (-et, -je) fn. 'vastag fatönk'. K. Ne- űi
mán az ölömbe je:le, te kizs düving ! (= vaskos, nehéz gyermek).