Szamosháti szótár [A-F] - MEK

178
döhöl döhol (-ölök, -ölsz) tn. i. 'dühében dúl-fúl'.
1. döhös ~ mn. 'dülledthasú, nagyhasú, pohos'.
2. döhös 1. dühös,
dőjt 1. düjt.
dől 1. dűl.
dőlt, 1. 1. dűlt.
dömfördi döjordi mn. 'kövér, gömbölyűre hízott' (ember,
gyermek).
Dömi ~ gn. (Sár).
dömöckül dömöckol (-ölök, ölsz) ts. i. 'nyomkod, tömköd,
döngöl, gyömöszöl'. L. le-, megdömöcköl.
döndi ~ mn. 'nagyhasú, kövér'.
döng döng (-öli, -jön, -ene) tn. i. 'hohl klingen, dröhnen'.
Ugy verte az ái:tóiics, csakúgy döygött.
dönget dönget (-ek, -él) ts. i. 'úgy ver, hogy döng'. L. el-,
megdönget.
döngicsél döygicséll (-11, -jjen, -Ine) tn. i. 'zümmög' (méh).
Döngő Döngöii hn. (Kömörő).
döngöl döygol (-ölök, -ölsz) ts. i. 'sulyokkal keményre
s egyenletesre ver' (földet). L. ledöngöl,
dönt 1. düjt.
dördül dördüli (-ült, -jjön,-ülne) tn. i. 'harsan, dörögni
kezd' (pl. az ég).
dörgés dörgés (-1, -e) fn. 'donner'.
dörgöl dörgöl (-ölök, -ölsz) ts. i. 'erősen töröl, dörzsöl,
ken'. L. megdörgöl, bedörgöl.
dörgölőzik dorgölöijzik (-ök, -ol) tn. i. 'törleszkedik'.
dörmög dörmög (-ök, -ksz) tn. i. 'brummen'.
dörmögés dörmögés (-1, -e) fn. 'brummen'.
dörög ~ (-rgölt, -rögjön, -rögne) tn. i. 'es donnerl'.
dörömböl dörömböl, dorombul (Avasújváros) (-ölök, -ölsz;
-ülök, -ülsz) tn. i. 'zakatol, vmit verve, rázva döngést idéz elő'.
Dorombul a vonat (Avasújváros).
dörömbölés dörömbölés (-1, -e) fn. 'zakatolás, döngetés'.
Dörömbös ~ gn. (Adorján).
dörrint dürrinl (Szatmárhegy) ts. i. 'lő'. Köz'zejeg dürrintetl
a puskája: vál (Szatmárhegy).
dörzsöl dörzsöl (-ölök, -ölsz) ts. i. 1. 're.iben'. 2. 'dörzsölés
által szöszt tisztít és finomít'. L. el , ki-, le-, megddörzsöl.
dörzsölés dörzsölés (-1, -e) fn. 'szöszfinomílás dörzsöléssel'.
dörzsölő dörzsölöd (-1, -je) fn. 1. 'olyan leány v. asszony,
aki dörzsölés által szöszt finomít'. Hónnap estére lüi-ni kén
dor-zsölőüket: 2. 'az a hely, ahol dörzsölés által szöszt finomítanak'
(fiatalok kedvenc találkozó alkalma). Nem- jössz este
a dorzsölöü:be ? 3. 'szöszdörzsölő gép'. (1. 179. 1., rajz). Részei:
1.bálvány (= tengelyként forgó függőleges faoszlop, mely köré
a szöszt csavargatják); 2—3. rud (= a halványon keresztül-