Szamosháti szótár [A-F] - MEK

2 6 9
hónt jöüdnek a hasznát mint- jeléjjük: Feléli a vagyonát ( = életében
elfogyasztja, nem hagyja örökül).
feléled jeléled tn. i. megelevenedik, életre kél'.
fclclcgyít 1. felegyvelít.
feléleszt jeléleszt ts. i. 'életre kelt, feltámaszt',
felemás ~ mn. 'nem összeillő pár' (pl. csizma),
félemedik 1. megfélemedik.
felemel feleméi ts. i. I. aulheben'. E'méll fel a fejed !
Még a szok-nyáját is felemelte: 2. 'megdrágít, fokoz'. Uty
halló:, fekeméte a zsidóu a pájinka á:rát.
íelemeledik ~ tn. i. 'felkél (ültéből), felemelkedik'.
fclcmclycdik felémejedik tn. i. 'felkeveredik' (gyomor).
felenned felenged ts. i. 1. 'fölmenni hagy'. -— tn. i. 2. 'felolvad,
olvadni kezd' (fagy).
felépít felépít ts. i. 'erbauen'.
felépül felépüli tm. i. erbaut werden'.
felereszt ~ ts. i. 1. fölmenni hagy, felbocsát vhová'. 2. 'fölhígít'.
Na'gyö sürü vóut a le:ve, énrmeg e kis viz:zé fek eresztettem:
1. feles ~ (-t, -ek, -se) fn. 1. 'haszonbérlő, ki a földbérletért
fek termést fizet'. — mn. 2. 'a felestől bérként fizetett'.
Feles málé, feles kender.
2. feles I. fölös.
feleség feleség (-el, -e) fn. 'gattin'.
feleséges feleséges mn. 'nős'.
feleségestül feleségeslüll hsz. 'feleségével (-ükkel) együtt",
felesel felesét (-elek, -ész) tn. i. 'widersprechen, streiten".
felesik ~ tn. i. 'fölbukik'. Ugy meglökte:, hoty feleselt:
feleszik ~ ts. i. 'földről megeszik'. Mind' a más tyúkja
eszi jel a mádét, ha ol né: vagy.
íéleszlendös féleszlendöüs mn. 'halbjahrig'.
féleszű féleszű mn. 'félbolond'.
felétet felétet ts. i. 'földről felszedet, földről megetet'
(pl. csirkékkel búzaszemeket).
leieden ~ mn. 'össze nem illő; párja nélkül való'.
Lakhattad a vásárba, hoty /életlen e: a kél ii:kor. E- kén adni
eszi a feletlen ti:nóut.
lelett 1. fölött.
felez r*. (-ek, -él) ts. i. 'halbieren'. L. megfelez.
felezés felezés (-1, -e) fn. 'halbierung'.
fél fa ~ fn. 'lorpfosten'. Sírva mégy el kapum előijtt.
Megöleled a /élfájál (Nd).
felfagy felfagy tn. i. 'fagy támad, fagyás áll be'. Meymontam,
hoty féfagy az écea:ka.
felfakad féfokad tn. i. 'felolvad' (pl. a megfagyott út).
Ha az uk féfokad, ok csak a madár tud álálmen:ni.
felfal féfál ts. i. 'aulTressen'. K. Ugy' nekiment:, asz~
hitté, fek akarja jákni (^ dühösen nekitámadt).