Szamosháti szótár [A-F] - MEK

222
elpenccrél. elpincerél épenceréll, épinceréll ts. i. 'elvéknyít'
(fonás közben fonalat). Vö. binderget.
elpipákol épipáköl tn. i. hosszabb ideig csendesen pipázgat'.
elpipázgat epipázgat tn. i. hosszabb ideig csendesen
dohányozgat'.
elpipázik epipázik tn. i. hosszabb ideig csendesen
pipázik'.
elpirul épirull tn. i. 'elvörösödik' (pl. szégyentől).
elpiszkol episzköl ts. i. 'elszennyez' (pl. ruhát).
elpiszkolódik épiszkolóudik tn. i. 'elszennyeződik' (pl.
kendő, ruha).
elpityeredik épityeredik tn. i. sírni kezd'.
elpocsékol epocsékol ts. i. I. 'elmocskol, elpiszkol (ruhát)'.
2. 'elfecsérel, elprédál (pénzt)'. 3. 'elveszteget, olcsón elad'.
Né- vóut vá:sár, csak f- kellet po-csékölni a kis ti-nóul. Mégis
mondom én ennek az embér:nek, lioty po-csékojja el innét
ezeket a márhá:kat.
elpotyáz épotyiiz ts. i. 'olcsón elad, elveszteget'. E-potyásztuk
tennap az ök:röt, mé nem- elattuk:, hanem epotyásztuk:
eipotyogtat epotyoklat ts. i. 'egyenkint elhullat'.
elprédál eprédáll ts. i. 'elfecsérel, elpazarol'.
elpueol épucöl ts. i. 'elfecsérel, hamarosan elprédál (pl.
örökséget).
elpukkan épukkan tn. i. 'nagyot pukkanva elreped,
széttörik'.
elpuskáz épuskáz ts. i. 'elhibáz, elront'.
elpusztít epusztil v. -ét ts. i. 1. megsemmisít, megöl'.
2. 'eltávolít, eltakarít'. E-puszticcsálok a hásztull aszt a pis:löit.
Sz. Az Istem pusz-ticcsa él! (Káromk.)
elpusztul épusztull tn. i. 1. 'meghal'. Vóut- ety kis já-nya,
de é-pusztült: Mics- csinátok, ha apátok épusz.tull? A fekete
sárgaságba fob'badánn épusztull az em:bér.2. 'elvész, elkallódik'.
Vóut- valamikor a hászifánn egy nye:reg, de é-pusztült:
3. 'elkotródik, elhordja magát' (csak fölsz. módban). E-pusztuff
elöül.-lem, hogy ne- is lássalak: Sz. El vam pusztulva
(= sápadt, sovány, beteges, leromlott). Jak, be- é vam
pusztulva, szegény. Mr léi léget, hogy igy é v a t y
pusztulva?
elrabol éraböl ts. i. 'erőszakkal, rablással elvesz'.
elrág érág ts. i. 'rágással elszakít' (pl. kötelet).
elragad éragad tn. i. 'megbokrosodik, megvadul, elragadja
a kocsit' (szekérbe fogott ló). E-ragatt a: lú, a'lik tuttuk mekfogni:
elrak erak ts. i. 'helyére rak' (pl. edényt),
elránt éránt ts. i. 1. 'hirtelen elhúz vhonnan'. 2. 'gyorsan
elhegedül'. Rázsd- é csak a nóiitámat.