Szamosháti szótár [A-F] - MEK

205-
élelmes élelmes mn. "jég hátán is megélő, szemes, mindenből
hasznot húzó'.
élemedett elemedéit mn. 'koros, idős'.
elemi iskola ellemi iskola fn. 'elementarschule'.
elemleget ~ ts. i. 'fort erwahnen'.
elemózsia élöijmöuzsija (-át, -ája) fn. 'élelmiszer'.
elénekel elénekel ts. i. 'absingen, hersingen' (egyházi
éneket).
elenged elenged Is. i. I.'kezéből elereszt, elbocsát'. E- ne
engedd a kőtél vé:git ! 2. 'elmenni hagy' (pl. bálba).
élénk Ilink mn. fürge, mozgékony, eleven'. Ha a felesége
élénk, az ura se ojg lázár: tán ?
elenyészlik elengészlik tn. i. 'szétfoszlik, elmúlik, eltűnik,
semmivé lesz'.
elér elér tn. i. 1. 'nyúlik, terjed'. Nem' ér el a lánc a
lőüxsig. — Is. i. 2. 'errcichen, erlangcn'. 3. 'beér, utolér'.
Déi fele eléri a pap Já.nost. 4. 'erieben (eine zeit)'. Mához
eggg esztendőijre mán az üy házba lakunk;, ha elér:jiik. 5. 'elővesz,
elfog, utolér'. Mán a kérlik se tudott éful:ni, ugy elérte
a fo:sás.
eleres/.l — ts. i. 1. 'kezéből elbocsát, elenged' (pl. kötelet).
2. 'elmenni enged'(pl. bálba). Sz. Elereszti filét-fárkát (1. beteg
állatról, 2. emberről: 'elcsügged, kétségbeesik, réméinél
veszti'). Elereszti, mini az Is'ten a le:gyet (= szabadjára
ereszti, felügyelet nélkül hagyja, pl. gyereket, jószágot).
Elereszti a filc mellett (=-- hallatlanná teszi, ügybe se veszi pl.
a beszédet, figyelmeztetést). Elereszti magát (= elfingja magát.
elérik elérik tn. i. 'túlságosan megérik, túlérik (gyümölcs)'.
elérkezik elérkezik tn. i. 1. el tud jutni, ráér eljutni'.
Az a vén' asszony is mindé'fele elérkezik: 2. 'ráér, várhat, nem
sürgős'. Nem' kell asz lüzö-vize le fele vág:ni, elérkezik: az
ety hét: múlva is :
elért ~ ts. i. kitalál, kiérez, kihámoz (rejtett célzást)'.
Pisla minygyán elértette, hoty kire szöuli a nóij.ta. Sz. Elérti
a tréfál (= eltűri, nem neheztel érte).
elérzékenyedik elérzékenyedik In. i. 'könnyekig megindul'.
éles ~ (-enn) mn. 1. 'scharf'. 2. 'érdes, kérges, surlós
felületű'. Fái', ha avval az éles kézivé suruj.ja.
élésanioda ~ hsz. 'amoda igen messze' (Szárazberek). Yö.
élélamoda.
eleseit ~~ mn. 'földhöz ragadt, Ínséges'. Ha valami elesel
szegé vóun, nem' csudálkoznék rai:la.
elesik ~~ tn. i. 1. 'cado, fallen'. 2. 'csatában elesik, hősi
halált hal'. Mind' a kél fijád bekivánták:, osz mind' a kettőn
elesett: 3. 'nem éri el, nem jut hozzá'. Altul mán elestünk:,
hogy az idénn a házal izs befeg.gyük. így oszt a tanitáu elesett
a vagyon :tull.