Szamosháti szótár [A-F] - MEK

168
deres ~ mn. 1. 'dértől lepett' (pl. fű). 2. 'fehéres szürke' *
(haj és lószín). f-t) fn. 3. 'fehéres szürke ló'. II. Deres lónév.
Sz. Tud'lag, deres, mije jóu hámos: vagy (= jól tudom,
hány pénzt érsz). E-monygya deresnek, fakódnak (= legyalázza,
minden rossznak elmondja).
deresedik ~ (-ek, -el) tn. i. 'őszülni kezd' (haj).
derogál derogáll (-ált, -álna) tn. i. 'nem tetszik neki,
szégyennek
(Garbolc).
tetszik'. Má derogál neki kantuzsba jár:ni.
dérrel-dórral dérél-dürál hsz. 'mogorván, zsörtölődve,
veszekedve'. Jök nagy dérél-dü:rál, hogy mij-jér né vittük
ki a ka:szát.
derül derüli (-ült, -üjjön_, -ülne) tn. i. 'felhőtlenné lesz,
tisztul, vidul' (az ég). Dérül derül, Bocskor merüli. Derült
idői) (= napos, felhőtlen). L. kiderül.
deszka deszka (-át, -ája) fn. 'brett, diele'. Sz. Ojá lapos :,
mint a deszka (sovány emberrröl). So'vám, mini a desz-ka.
Emen desz-kát árulni: (— meghalt). L. oldaldeszka, szekéraljdeszka.
deszkakerítés deszkakerítés fn. 'bretterzaun'.
Deszkásoldal Deszkásőudál hn. (Kőszegremeie).
Deszkásszeg Deszkászszeg hn. (Kishódos).
Deszkástető Dészkástelöii hn. (Köszegremete).
dévánkozik dévánkozik (-ok, -öl) tn. i. 1. 'magában
tanakodik, tétovázik'. Míg' én od dé'vánkosztam, hogy mey-
vegyem, ne -
vegyem, addig vadaki meg-vette : 2. 'késlekedik'.
Ne- déváykozzatok :, hanem gyérdek egymásnlánn :
dévér ~ (-1, -je) fn. 'bálinthal' (Péterfalva).
dezentor dezentör (-1) fn. 'huncut, hamis, csínytevő
gyermek ; gazfickó'. Nagy dezentör vagy :
dézsa dézsa (-át, -ája) fn. 'több vedernyi, kétfülű faedény'
(víz tartására). Sz. Ugy esik:, mintha dé'zsával öntenek:
(= szakad, zuhog a zápor). L. lúgos, moslékos dézsa.
dézsmál dézsmált (-ok, -sz) ts. i. 1. megdézsmál.
diák 1. deák.
dib-dáb ~ isz. 'egy gyermekversben előforduló réja'.
Dib-dáb, Daruláb ! Tarka kutya mezítláb.
d'csekszik ~ (-ek v. -em, -él; dicsekedett; dicsekedő)
tn. i. 'kérkedik'. L. eldicsekszik.
díesér dicsér (-ek, -sz) ts. i. 'lobén, rühmen'. Km. Cigány
is a maga lovad dicséri: (mondják arra, aki a maga holmiját,
szerszámát ok nélkül magasztalja). Nyuklán dicsérd
a na:pot (= ne igyál előre a medve bőrére). L. megdicsér.
dicséret dicséret (-el, -i) fn. 'lob'. L. öndicséret.
dicséretes dicséretes mn. 'dicséretre méltó, érdemes'.
dicsérget d csergét (-ek, -él) ts. i. 'többször v. hosszan
dicsér'.