Szamosháti szótár [A-F] - MEK

285
fene:sék, hogy még nem- alig vissza a fékpészt. Az- a fenesék,
hoty szál-ma sincs e:lég, nem- hoty széna vóir.na.
fenkő feykü fn. 'wetzstein'.
fenn ~ hsz. 1. 'oben'. 2. 'magas hangon'. Nagyö jen
kesztiik az éne.ket. 3. 'talpon, ébren'. Ne- ilj fenn ojá sokká.jig.
Fen- kutloktam : én ti-zeykét óiirájig is :
fennakad ~ tn. i. 1. "magas helyen függve marad'.
Fennakatt a sár:kány a fa- telejinn : 2. 'bosszankodik, megbotránkozik,
nem tudja magát túltenni rajta'. A-zon te neakaty
: fé, hogy más mit: mond. Sz. Fennakatt a sze:me (= felnyílva
maradt, pl. halottnak).
fennállóan jennállóuann hsz. 'folytonosan, állandóan'.
Hi-jába ol vaut kosz:tonn, azér kenyerének fenn-állóuay kelletel
lervni.
fennálló ének fennállón ének fn. 'olyan ének, melyet a
templomi gyülekezet állva énekel' (pl. prédikáció előtt).
Fennálló erdő Fennállón érdöij hn. (Egri).
leimen fennyenn, fényenn hsz. 'fennhéjázva, büszkén,
lóhátról'. Fennyem beszéli v. fényem beszéli.
fennhajiy lehagy ts. i. I. lenn letesz és otthagy". Halfám
a viktál a sze-kerenn : tn. i. 2. 'aufhören'. Mek-kcszték
eszi építeni, osz fé-hátiak ráj.da. A vén- KÖrmöndi seggidgette:,
de osz fe-hagyoi péklek.
fennmarad femmarad tn. i. 1. 'fenn felejtődik, fenn
hagyatik'. F-ics csak, hoz- le az ujja:sö, fcm-maratl : a kazlann
: 2. 'ébren marad, fenn virraszt'. Ne- maraty fé sokká:jig,
mé mái- fé nem tuc kél:ni.
fennöl fennóiil hsz. 'felülről'. Az ay-golok on-nel fen-nöiil
is tudnak csatáz:ni.
íentér ~ (-t, -je) fn. 'kaszafenő kő tokja'. (Szamosszeg.)
fentereg ~ (-érgek, -reksz; -érgett; -regne; -regjen) tn. i.
'hentereg, fetreng".
fény fény (fent. fénye v.-i) fn. 'schein, glanz'.
ícnyejp'l ~ (-ek, -él-; -ssen) ts. i. 'drohen'. Sz. A sarkéival
fenyeget vkit (= gyáván elszalad előle). L. megfenyeget.
fenyegetőzik fenyegetöüzik tn. i. 'drohen*.
fényen I. fennen.
fényes fényes (-enn) mn. I. 'glánzend' (csizma, kard stb.).
2. 'világos*. Fényes nappal, fényezs délbe. Km. Alul fé-nyes,
ott- egyenes (mondják tréfásan annak, aki holdvilágos éjjel
valami fénylő tócsába lép az úton).
Fényesdomh Fényczsdomb hn. (Szárazberek.)
íénycsedik 1. kifényesedik.
tényesít (-ek, -él; fényesítene ; fényesiccsen) ts. i. 'fényessé
tesz'. L. kifényesít.
fényesítő kefe fénycsitöi) kefe fn. 'lószörkefe, mellyel a'
csizmára kent fénymázat, kenőcsöt fényesre dörzsölik'.