Szamosháti szótár [A-F] - MEK

eterít be- v. béterit ts. i. 'beföd, betakar' (pl. ponyvával
a zsákokat).
betessékel be- v. bélessékel
behív'.
ts. i. 'udvariasan, tessék szóval
betesz be- v. béleszen ts. i. 1. 'behelyez'. Be-tettem az
iive:get az álmárijomba: 2. 'becsuk (ablakot), kilincsébe tesz
(ajtót), behajt (könyvet)'. 3. 'betétként elhelyez'. Az ó-kör
arád betettük a bayg-ba. K. Na %
, betel nékem ez a kötéreva.lóu.
Na-, ezek a szerbek ugyam be-lettek magárnak (= befütyöl,
bajt, galibát, kárt okoz). Sz. Na\
(= bajt, galibát, kárt okozott).
e be-tette nekem az áiítóut
betetéz ~ ts. i. 'tetőt rak reá, tetővel ellát'. Lapos
marad a ka-zál, mé nincs mivel beletéz.ni. Hántunk rá szakmád,
de nem- tetésztüg: be.
betevő betevői) mn. Sz. Betevői) falat ( = ennivaló, élelem).
Még a be-tévői) fa-lattyát is kiveszik a szájábull az embér:nek.
hetintáz be- v. bétentáz ts. i. 'tintával bemázol, bemocskol'.
betlehem ~ (-el) fn. 'gyertyával kivilágított csillag,
vagy a betlehemi jelenetet tartalmazó házikó, melyet karácsonykor
házról-házra hordanak a betlehemesek'.
Betó Belóu hn. (Tiszakóród).
hetónika belóunika
(kerti virág).
(-át, -ája) fn. 'betonica officinalis L.'
betoszit 1. betaszít.
betölt be- v. bétöiit ts. i. 1. 'beönt' (pl. folyadékot) 2. 'betöm'
(gödröt). 3. 'beteljesít'. Mindéi) ki-váságád betöiitöttem :
4. 'átlép (időpontot)'. Tennap töütöttem bé a tizenötödik
eszten:döi)t.
betör, be- v. betör ts. i. 'bezúz' (ablakot, fejet).
betörik ~, betörik tn. i. 'bezúzódik, törés következtében
léket kap'. Km. Szóujj- igazad, betörik a fe:jed (= az igazmondás
nem tetszik az embereknek).
betud ~ ts. i. 'beszámít'. Aszt a szekér követ is tesség
betud:ni, akit a ta-vaszö hosztam :
hetuhad ~ tn. i. 'bedugul'. Be van tuhadva az öröm a
náthá-.tull. Betuhatt az eggyik fi:lem, nem- hallok vélle : jóul.
betuhul bcluhull
á:rok.
tn. i. 'betömödik, eldugul'. Betuhüll az
betű betű (-1, -je ; belüköl) fn. 'buchstabe'.
betűr ~ tn. i. 'nyakát a járomba dugja'. A Remdes némakor
belűr:ni. tikjába kijátottam a Csákóunak „tűr: be",
nem- tűrd : be
betűz betűz
L. kibetűz.
(-ök, -öl) ts. i. 'betünkint olvas, sillabizál'.
betyár — (-t, -ja, -ok) fn. 1. 'szegénylegény, kóbor útonálló'.
2. 'vakmerő, férfias, katonás'. Zskga be-lyár fiju vóul a
katonaság:nál. II. Betyár ökör-, ló- és kutyanév.
Ml