Szamosháti szótár [A-F] - MEK

254
(= aki nem rest a dologra, az meg tudja szerezni a kenyeret).
Aki bér-be atta a farát, az ne- panaszkoggyon: (= magad vagy
oka bajodnak, hát tűrjed). L. kasfar.
fárad (-ok, -öl) tn. i. 'sich bemühen'. L. elfárad.
fáradság fáraccság (-ot, -a) fn. 'mühe'.
fáradságos fáraccságos mn. 'fárasztó, sok fáradsággal
járó'.
fáradt farait mn. 'müde, ermüdet'.
fáradtig 1. úntig-fáradtig.
farag ~ (-ok, -sz) ts. i. 'schnitzen'. Sz. Sok fábúl farag
( = fortélyos, ravasz). L. el-, ki-, megfarag.
faragó faragón (-t, -ja) fn. 'szekerce'. L. félrefaragó.
fara-pecsenye ~> fn. levágott állat (sertés) farának a
húsa'.
fáraszt ~ (-ok, -öl) ts. i. 'ermüden, bemühen'. L. elfáraszt.
farcsok fárcsok (-ot, -a) fn. 'a hátgerinc vége a farnyílás
fölött*.
farda fárda mn. 'idomtalan, görbe, hibás alakú v. termetű'
(emberről is, tárgyról is).
faré r^j fn. 'fa redvessége, korhadás a fában'. Nr. Gyerekek
ingerkedő mondókája cicázás közben : A mi macskágk
ojg rest, Megenné a farevet.
fáré ~ isz. Eskoláré fáré ! Kell-é pukkammálé ? (iskolás
gyermekeket csúfoló vers).
fark fark, farok (fárkot, farka) fn. 1. 'schweif, schwanz'.
A tehén, a lú, a kokas, a lyuk farka. 2. 'mánnliches glied'.
3. 'vége, utója vminek'. A hóirnapnak is a fár-ká vóut a:
má, nem- a derekánn: Sz. Ekereszli fklél-fárkát (= elcsügged,
kétségbeesik). Falu ffirka (= csavargó gyermek ; pletykahordó,
aki mindig a falut járja). A más- üszökje, farkán nevélketlem
é: fél (= a más tűzhelyénél, idegen otthonban). Levágok
az ökrö fárká:bull (= eladom, az árának egy részén kisebb
ökröt veszek, más részén pedig szükségleteimet szerzem be)
(Ricse). Meg-becsiilli:, mint a te-hen a fár-.kát (Irónia. A tehén
nem becsüli meg a farkát, mert ráül). Se- file, se- farka (= se
eleje, se hátulja, semmi értelme). Ojg rövid:, mint a nyúkfárka:
(kurta). So'kat akar a szár:ka, de nem- bírja a fár:ka ( = nagy
dologba fogott, de nincs hozzá módja, képessége). Fé-csavárja
az e:szit, min dög-löd börnyu a fár:kát ( — erősen töri az eszét).
Behúzza a farkát (= meghunyászkodik). Kk kérdezgette
fklirü fár:kára (töviről-hegyére). Km. Fdegei] kutyának lá'ba
koszt a farka (= az idegen ember meghunyászkodik). Nefeléiti
a kigyóu farka vágá:sát (= a megsértett ember nem fefelejti
a sértést). Fá-ra' lúnak a farka is nehéz (= fáradt
embernek magát is elég cipelni). L. sorfarok, Gátfarka, Rétfarka.