Szamosháti szótár [A-F] - MEK

82
bcllenget bellenget ts. i. 'pillantgat, tekintget' (l)abolc).
L. rá-rábellenget.
belíí belőij (-je) fin. 'vminek belseje, belvilága'. Vauk
ojan: nagy, mint ez a ház belőir.je. (Kispeleske.)
belök be- v. belök ts. i. 1. 'bedob. 2. 'betaszít'.
belől belőiill hsz. 1. 'bent, belül'. 2. 'aus' (szragozva)
Belöiillem, belőülled, belőijlle slb. (= aus mir, aus dir, aus ihr).
3. 'közül'. Ötg vonlunk:, egy mekhóut má belöiil.lüyk.
belőlrünnen belöiirünnen hsz. 'belülről'.
bélpainiit ~ fn. 'a vászonba keresztben szőtt pamut'.
bélpoklos ~ mn. 'nagyehető, telhetetlen'.
belső belsőit (belseje) mn. 1. 'belül eső, bent levő'. 2. 'a
szekérrúd mellé jobbra fogott' (ökör). Mintha sántítana ez a
belsői) ökör. II. fn. 'vminek belső része' (1. belől).
belső ember belsői) ember fn. 'egyházi hivatalt viselő
ember' (pl. pap, tanító, kurátor).
Kelsőkút Belsőnkül fn. kútnév (Egri).
Itelsőputru Bélsöiiputru hn. (Pálfalva).
belső rész bésöii rész fn. 'benső, a test belseje'. E-géssz
alájárta ez a kis pálinka a bésöii része:mrl.
belsőség bélsöiiség (-el, -e) fn. 'a faluban levő háztelek'.
belső-világa bélsőu-világa fn. 'belseje vminek'. Vóut- vaty
három lépés széles a bélsöii-vilá:ga.
belsőzseb bélsőiizseb fn. 'a kabát szárnyán belül varrt
nagy zseb, tárcazseb'.
bélszivásos ~ mn. 'fiatalkori sérülést ki nem forrt, hibás
belü' (fa).
Keltelek Béllelek hn. (Adorján, Sárköz),
belül bej ült hn. 'bent'.
belvilág belvilág fn. 'vminek a belseje, térfogata'. Hatméter
a bélvilá.ga.
bélyeg béjeg (-el, -je) fn. 'marké' (levélre, okmányra).
hélyog béjog, bijjog (-ot, -ja) fn. 'jegy, jelzés, kül. jószág
farára sütött v. festett betű v. folt'.
bélyogoz béjogoz, bijjogoz (-ok, -öl) ts. i. 'jeggyel, bélyeggel
ellát, bélyeget fest, süt reá' (pl. jószágot). L. megbélyogoz.
bemasíroztat bemaséroszlal ts. i. 'bezavar, berendel' (tr.).
Maséroszlazs be- a pu.ját, mé jön- a csör:da.
bemászik ~ tn. i. 'mászva, négykézláb csúszva bemegy'.
bemázgitál bemétzgitáll ts. i. 'bemázolgat, bekeneget'.
bemázol bemázol ts. i. 'beken*.
bemegyen bemenygyen tn. i. 'hineingehen, eintreten, einfahren'.
bemelegít bemelegít ts. i. 'befűt' (szobát),
bemelegszik bemelekszik tn. i. 'befül, meleggé lesz' (szoba),
bemellez bemejjez ts. i. 'domborúvá tölt, rak' (pl. kazlat).
Bemejjesztük a kaz:lat, hátha esői) lessz az écca:ka.