Szamosháti szótár [A-F] - MEK

Asz' mgntág, beteg vóulál: — Beszéd: a csak' Sz. Beszédbe
ál vélte (— szóba, beszélgetésbe ereszkedik). Nem' pászólt
a beszég-gyek (= összevesztek). Ez' a beszéd! ( = ez már
helyes beszéd, helyes dolog! de gyakran ironikusan). [Az
ember,] se' szólj, se' beszéd, [leugrik a szekérüli] (= szó nélkül).
Km. Beszédnek min'dem megjár: ( = nem kell minden
beszédnek felülni). Sog- beszét szegeség : (= ne sokat beszélj,
hanem cselekedjél).
beszédes beszéde: mn. 'közlékeny, jó társalgó'. Jdy
beszédes ember ez a Ju.hász.
beszeg be- v. bészég ts. i. 'szélit keskenyen visszatürve
végigvarrja' (szövetet, vásznat).
beszegés beszegés fn. 'szövet visszatürl szélének végigvarrása'.
beszegez ~~ ts. i. 'zunageln' (pl. ládát, ajtót).
beszegődik be- v. bészegóüdik tn. i. kikötött bérért
szolgálatba áll'.
beszél beszéli (beszéllek, beszélsz) ts. i. 'sprechen, reden'.
Sz. Beszéllek a feji.vél (= 1.'lelkére beszélek' ; 2. 'észretérítem').
Beszéli a levegőéibe v. beszéli a nagy világba (= hazugságot,
valótlanságot beszél). Azér beszél, hogy e ne
aluggyon : (= ostobaságokat fecseg, jártatja a száját).
Könnyem beszéli (= jó dolga van, könnyű neki). Km. Könnyű
beszél:ni, nehéz meklen:ni (= könnyű a szó, nehéz a tett).
L. bebeszél, hazabeszél, el-, ki-, meg-, összebeszél.
beszélget beszélget (-ek, -él) ts. i. 1. 'mondogat, ismételget',
ö'rökösönn a ji'ja döugád beszélgeti : tn. i. 2. 'társalog,
diskurál*. Beszélgetni vontam :
beszélgetés beszélgetés (-t, -e) fn. 'társalgás, csevegés'.
beszemez — ts. i. 'a karikáján áthúzott láncot a láncszemen
keresztülszúrt szemzőfával a karikánál megrögzíti'.
Beszemezi a láncot.
beszennyez ~ ts. i. 'bepiszkol, szennyessé tesz (ruhát)'.
beszentel be- v. bészentél ts. i. 'einweihen*.
beszí be- v. bészíj ts. i. 'belehel'.
beszól be- v. bészóull tn. i. 'vmit megmondani bemegy*.
Szóui' bé Imre bátyádmak, hogy indülhatw)k :
beszór be- v. bcszöur ts. i. 'behint'.
beszorít be- v. beszorít ts. i. 1. eindrangen, einklemmen'.
2. 'beűz, beüldöz, bekerget'. Beszorították valami verembe,
oszt ot jü'be vérlék.
beszorul be- v. bészorull tn. i. 'szűk helyen megszorul,
megreked'. Beszorult a feje a zá'pok közzé:
besző be- v. bészü ts. i. 'végigsző, megsző'. Máma beszütlem
ely kendet.
beszuszakol be- v. bészuszaköl ts. i. 'szűk helyre beprésel,
beszorít'.
8 7