Szamosháti szótár [A-F] - MEK

282
feltűr li'tür ts. i. 'felgyűr, felhajt" (ingujjat, kabátujját,
kalap szélét).
feltűrkőzik fétürkőüzik tn. i. 'könyökén föltűri a ruhát'.
felugrik ~ tn. i. I. 'felszökik'. 2. 'ültéből hirtelen fölkél".
íelúszmászik feluszmászik tn. i. 'felkászolódik, feltápászkodik'.
Mig ü fel-uszmászik, addig én árkom bokron tül
járok : Vr-dóuga vár:ni, mik feluszmászik az istenat.ta.
1. felül ~ tn. i. 1. 'aufsitzen'. 2. "sich hinaulsetzen'.
2. felül fejüli 1. hsz. 'oben, obenan'. 2. nu. "über, oberhalb".
- II. felült, felü f-je) fn. 'felület, felszín". .Ír alémja
csupa dök :, csak a fe-lüjje szá.raz. Csak a kis- jelűje lesz
pi.ross.
felülrünnen jejürünnen hsz. felülről',
felültet felültet ts. i. 'hinaulsetzen'.
felüt ~ ts. i. I. 'fölfelé üt'. Felüli az álhit. 2. 'magasra
üt' (lapdát). 3. 'teherbe ejt, felcsinál'. Asz- hallom :, hogy
fía-tizö fel-ütnt valami jánt-.
felvág févág ts. i. I. 'fölhasgat, fölaprít' (lát). 2. 'fölmetsz'
(sebet). 3. 'lábbal, kerékkel följár' (sáros utat). Sa-gyö
févákta az utat az a sok jóu:szág. \. 'rostáláskor felszínre vet'
(a rostán át nem hulló szemetet). Mos- má e-lék tiszta a bu:za,
mé fé-váktg vaty háromszor a ros.tánn.
íélvágású félvágásu mn. 1. 'félbolond, félkótya, bolondos'.
2. 'a rendesnél rövidebb tengelyű". Félvétgásu szekér.
V. ö. egészvágásu.
felvágva levágva hsz. 'vágtatva'. Szak-marig min-denút
févágva meni a : lú, ot- csendesedet: meg. Fé-vágva, nyargalva
mentek a pamu:tér.
felválik févállik tn. i. 'alsó rétegétől elszakad, elválik'.
felvállal févállál ts. i. 'magára vállal' (munkát, megegyezés
szerint).
felvált févát ts. i. 'apró pénzre fölcserél'. Vácscsa fel eszi
a huszkoro.nást.
felvarr févár ts. i. 'annahen' (pl. gombot).
falvasai févasál ts. i. 'erővel behajt, fölhajt". Semlehetne
rái:ta fé-vasálni az a.dóut.
félvékás félvékás fn. egy fél véka tartalmú faedény'.
Hoz- be a félvéikásl.
felver fivér ts. i. 1. 'rászegez'. Vidd- el eszt a patkóul a
sustér:hez, vér-je fel a csizsmám.Ta 2. 'feltör, kifoszt, kirabol'.
Fé-vérték a zsidón bóuklyát. Az éc-caka fé-vérlék a kajibázmat
3. 'fölriaszt' (álmából). 4. 'sűrűn benő, ellep, túlnő rajta'.
Vágnám eszt a kizs bu:zád, de fé-vérte ez az istentelen esör:möij.
Sz. A gyep- vérfe fel az udva.rod l (átok = légy olyan szegény,
hogy semmiféle jószág ne tapossa az udvarod). Fé-vérte a
csákvári haramgot (jóelőre elhíresztelte).
felvert galuska févérd galuska In. 'olyan túrós galuska,