Szamosháti szótár [A-F] - MEK

288
íeslés feslés (-t, -e) fn. "a varrás felszakadása nyomán
támadt nyílás'.
feslett ~ mn. 'varrásán kibomlott' (ruha, csizma).
foslik -~ (feslett, festene, feseffen) tn. i. 'varrásán kibomlik'
(ruha, csizma). Sz. Mi feslett? (— miért jöttél ? mi szél
hozott ide ?)
fest ~ (-ek, -él, -ett, -ene, fessen) ts. i. 1. 'farben, anstreichen*.
2. 'maién*. Sz. Fin-gül nem- lehet tojást festeni (= ne
sajnáld a pénzt, ha jobbat, finomabbat akarsz ; olcsó húsnak
híg a leve). L. be-, ki-, megfest.
festék festék (-et, -ek, -e, -it) fn. 'farbe'.
festékes festékes mn. I. 'festékkel bekent'. 2. 'festéktartó'
(pl. edény).
festés festés (-1, -e) fn. 'fárben'.
feslellen mn. 'ungefarbt'.
fésű jüsii (-t, -k, -je) fn. 'kamm'. Nemei : a) bontón füsii
(= 'nagyfogú, ritka fésű, mellyel az összegubancosodott
hajat kibontják) ; b) simitóu jüsii (= 'aprófogú, sürü fésű,
mellyel a rendbeszedett hajat lesimítják s a haj közül az
odakerült szemetet, korpát stb. kifésülik'. Nt. Ha új fésűt
veszünk, azzal legelébb a kutyát vagy a macskát kell megfésülni,
hogy el ne hulljon az ember haja. — A szemölcsöt
„hánt-vetet füstivel,, (= talált vagy használatból kikerült
fésűvel) kell bekeríteni s ettől elmúlik.
fésül fiísüll (füsiillók, fásulsz) ts. i. 'kámmen'. L. ki-,
megfésül, visszafésül.
fésületlen füsülletlen mn. 1. 'nem fésült, borzas*, hsz. 2.
'nem fésülten, borzasán'.
fésülködik füsülködik (-ök, -öl) tn. i. 'sich kámmen'.
I . . megfésülködik.
fésűs fiísiis (-1, -ök) fn. 'kammacher'.
feszeget ~ (-ek, -él, -ett, -ne, -gessen) ts. i. 'helyéről
feszítéssel kimozdítani törekszik' (pl. ajtósarkot).
fészek fészek (fészkel, fészke, fészkit) fn. I. 'nest'. 2.
'trágyával töltött gödröcske, melybe a dinnyemagot ültetik".
.lóm fészkecs csináltam a dinngé.nek. Sz. Fészket rak (= fészket
csinál, épít). Km. Rosz- madár az, amék a maga fészkid bepiszkof:ja
(= rossz ember az, aki a saját hozzátartozóit
gyalázza). L. darázs-, egér-, fecske-, madár-, piszok", szarkafészek.
feszeng feszeng (-ek, -ksz, -ett, -ne, -jen) tn. i. 1. 'hetykélkedik,
henceg, hetvenkedik'. 2. 'magát himbálva ül a széken'.
feszes ~ (-enn) mn. 'gespannt, straff (pl. a kifeszített
kötél).
feszít feszit (-ek, -él, -ett, -ene, -iccsen) ts. i. I. 'spannen'
(pl. kötelet), tn. i. 2. 'büszkélkedik, kevélykedik'. Hi-jába
sze:gém, még-is feszit: Sz. Feszit:, mint az ii-rezs zsák: (= adja