Szamosháti szótár [A-F] - MEK

28S
melynek lágyra kevert tésztáját kanállal hullogatják a főzővízbe'.
íelvoszen féveszen ts. i. 1. 'aufheben, aufnehmen'. 2.
felölt, magára ölt'. Vet- fel az uj:jast, mé hi-deg van : 3.
szekerére ültet'. Gyere kis fány a szekerem után, Mái féveszlek
valahun az uceán (Nd.) 4. 'komolyan vesz, figyelembe vesz,
számba vesz, számon tart'. Nem- kell asz féven:ni, amid
börközi állapodba mond az em.bér. Hi-jába ülöm :, fé- se ve-szi.
Más mek-fekszi:, ü- mek fé- se ve-szi. 5. 'eltűr' Né- venné: fél
szász- forintér, amit az ára rára:kolt. Né- vette vóuna fel aszt
a szé-gyent, nincs- a világnak az a kin:cse. 6. 'fölkér'. Fé-vette
tán-cölni. 7. 'eltalál, tájékozza magát'. Nem- tultam se-holyse
féveiv.ni, hogy mére is va:gyok. Sz. Féveszi magát (= összeszedi
magát, erőre kap, megjavul, megszépül). Mi-jé jóul
févette magát ez a kis málé ! liá-lint úrnak nem- sog dohánnyá
lesz :, hacsak evvel az esőijkkél fé né veszi ma:gát. Féveszi az
úrvacsorát (= úrvacsorát vesz). Km. Ür-lírf, bolontúl mindent
fé kél ven.ni (= el kell tűrni, nem állhatsz velők perbe).
felvet févét ts. i. 1. 'alulról a felszínére vet'. Má fé-vetelte
a felit a : té, é- nem szűrtem idejé:be. Févetette a lé a savóuját
( = megaludt; kiválasztotta és a föle alá vetette a savót).
2. 'a Vetőre fölteker' (fonalat).
felvirágoz jévirágoz ts. i. 'virággal feldíszít'. Févirágoszlák
a templomot.
felvirrad févérad tn. i. 'virradatot ér, hajnalt ér, hajnalra
ébred'. Naty- szomorúságra vératluyk : fél. Mikö fé-vérattak,
lelökték Já:nost a kaszatömlödzbe.
íelvirradás févéradás fn. 'felébredés, (hajnali) felkelés'.
Ag-guon Islem böul-dok févéradást: (késő éjjeli köszönés).
íelviszen féviszen ts. i. 'hinaufbringen'. Sz. Be- févitte
Isten a dóugát ! (= be jó dolga van !)
felzahoíáz jézaboláz ts. i. 'zabiával ellát, szájába teszi
a zablát', (lovat).
felzavar fézavár ts. i. I. 'fölkavar, zavarossá tesz' (vizet).
2. 'felébreszt (álmából), fölriaszt'. Fé-zavártad a tyuko:kat,
mos- má nem- tudom, miket akartam mekfog:ni.
felzavarodik fézavarodik tn. i. 'zavarossá, szemetessé
lesz' (víz).
felzúdul fézndull tn. i. 'zúgva, zajongva összecsődül'
(méh).
fémlik I. fénylik.
fen fén (fenek, fesz) ts. i. 'scharfen, wetzen' (kést, kaszát).
L. kifen, megfen.
fene ~ (-ét) fn. 1. 'süly a testen'. 2. 'roppant,
szörnyű'. Be- fene messze van ez az erdői) ! Fene rossz erköiicsü
lovakká kellelt ot nyövekedni ! Fene csuv beszéggye van ! Befene
gindár ez a marha ! Fene értetlen ember ez az Amkrás !