Szamosháti szótár [A-F] - MEK

182
duplacsík duflacsik fn. 'kettős szállal szőtt keresztcsík
a vászonban'.
duplafegyver duflafegyvér fn. 'kétcsövű puska'.
duplasó duflasóu fn. 'keserűsó, hajtószer a gyomorbeteg
jószágnak'.
dúr ~ (dúrok, dúrsz) ts. i. 'hevenyében vhová tol,
hány, szór'. Csak ugy oda dúr luk aszt a kisz szé:nál a hászijá.va.
L. feldúr.
durák ~ (-ot) fn. 'egy kártyajáték neve'.
durákozik — (-ok, -öl) tn. i. 'durákot játszik'.
durál 1. nekidurál.
duráneai szilva duráncaji szilva fn. 'nem magvaváló szilva'.
durrog ~ (-ok, -ksz) tn. i. 1. 'dur-dur hangot ad'
(disznó). 2. 'dohog, zsörtölődik'. Had durrogja, hat pattogjon
Az a vén anyád (Nd).
durva durva (-ánn) mn. 1. 'grob' (szövet, posztó).
2. 'goromba'. Sz. Ojan durva, mint a pokvóijc.
dúskál duskáll (-ok, -sz) tn. i. 'válogat, evőeszközével
piszkál az ételben'. Nincs- nagyup hmlálom, mint ha jöiyzök r
osz valaki dus-kál ben:ne.
dutyi ~ (-1, -ha) fn. 'áristom, börtön (tr.).
dú-vad du-vad fn. 'ragadozó állat'.
dűz duz (-om, -od; duszta) 1. feldúz.
duzmadt duzmatt mn. 'duzzogó, könnyen sértődő'.
Cswnya kizs duzmatt ember ez a Ge:di !
duzzad 1. felduzzad.
duzzaszt 1. felduzzaszt.
duzzasztó duzzasztói} (-1) fn. 'zsilip'. (Badaló.)
duzzog ~ (-ok, -ksz, v. -öl) tn. i. 'neheztel, durcáskodik'.
dühben ~ (-t, -ne) tn. i. 'dobban, düb hangot ad'.
dübbencs dübbencs mn. 'tenyeres-talpas'. Micsoda egy
nagy dübbencs jány ez a Juli!
dübbent ~ (-ek, -él) tn. i. 'dobbant'.
dübög ^ (-ök, -ksz v. -Öl) tn. i. 1. 'dobog, lábaival
düb hangokat idéz elő'. Ne- dübögjetek ot, té- I 2. 'dobogástól
zúg, zajlik'. Uty táncotok:, csakúgy dü:bögötl a : ház. Dübög
a bégányi ucca, Ha é végigmegyek rajta (Nd.).
dühögés dübögés (-t, -e) fn. 'dobaj, dobogás'.
dübögő dübögőü (-1) fn. 'olyan fonóka, melyben a fiatalok
felügyelet nélkül vannak'. Meny-gyek a dwbögöübe:
II. Dübögő - utcanév. (Óvári.)
dübörög ~ (-örgötl, -rögjön, -rögne) tn. i. 'hosszan dübög'.
dücskő dücskőü (-t, -je) fn. 'tuskó, fatönk, nagy daiab
rög a szántóföldön'. K. Te, kizs dücs-köü ! (= kövér,
tömzsi gyerek).
düdüllő düdüllői) (-1) fn. 'nagytestű, kövér, elhízott
ember v. gyermek. Te-, nagy dü-düílöi) !