Szamosháti szótár [A-F] - MEK

154
Fertősalmás, Kökönyösd, Mezőgecse, Vári, Halmi, Aranyosmeggyes).
Csonkásdüllö Csonkázsdüllői) hn. (Nagyhódos).
csonkaszárnyas csoykaszárnyas mn. 'fiatal (pl. liba),
melynek még nem nőttek ki a szárnytollai'.
Csonkas/.eg Csonkaszeg hn. (Amae).
csonkáz csoijkáz (-ok, -öl) Is. i. 'a fölös v. mellékhajtásokat
lemetszi (szőllöt, dohányt).
csont ~ (-ot, csonytya) fn. I. 'bein, knoehen'. 2. 'annyi
(sertés oldalpecsenye), amennyi egy oldalcsonton van'.
Odatettem sülni vaty hat csont óuda:last. Sz. Csontra fagy
(= csontkeménységűvé fagy). Csak a csont- meg a bür- (= sovány).
Csontig átjárta a hideg (= nagyon átfázott). Csontra
hízik (= soványodik), örek csont (az öreg katonák tréfás neve
az újoncokkal szemben). Rosz csont (= pajkos gyermek).
Km. Csonton terem a: hús (= munkával jutsz jólétbe) Xr.
A gyermeknek, mikor először viszik Szalmáira, „csontot kell
vinnie a szájában" (t. i. már fogának kell lenni).
csontyomh csondgomb fn. 'csontból faragott gomb'.
csontos