Szamosháti szótár [A-F] - MEK

dott patkányokat. Ennek az elküldésnek és visszaűzésnek
szertartása volt, melyet szótáramban elmondok.
Ilyen népnyelvi szótárt nem tudok elképzelni rajzok,
illusztrációk nélkül. Szótáramhoz bizonyos tárgyak, különösen
azok alkatrészeinek szemléltetésére rajzok, illusztrációk is
készültek. Bizonyos fogalmak világos szemléltetése ezt kétségtelenül
megköveteli, mert semmiféle körülményes meghatározás
sem ad róluk olyan felvilágosítást, mint egy egyszerű
rajz. A szövőszék, a szán, a szekér, az eke, a gémeskút.
a járom stb. alkotórészeit s azok rendeltetését akkor értjük
meg igazán, ha legalább rajzon szemlélhetjük őket. A különböző
csomók, hurkok, bogok s más effélék szavakkal igen nehezen
vagy egyáltalában le sem írhatók, csupán a rajz adhat
róluk világos képet (pl. molnárkátok, takácsgöb, katucs stb.).
A szótár megszerkesztésében a következő eljárást követtem.
A címszavakat szigorú betűrendben sorolom fel. 1 la a
címszó összetétel utótagja, a cikk végén mindazon összetételeket
felsorolom, melyekben előfordul ; sőt ha az utótag
önállóan nem fordul elő, akkor is közlöm utaló szóként
a maga helyén. Pl. kiáltó 1. Darukiáltó.
A címszavak tájékoztatnak a szótárban, tehát a címszavakat
a cikkek élén etimológiai helyesírással közlöm.
Erre következik a szó fonetikus írással a szamosháti kiejtéshez
híven, összes alakváltozataival együtt, ha vannak. 1
Az elütő alakváltozatokat utaló szóként a maga betűrendes
helyén is fölveszem. Pl. a csalán címszó után következnek
a népnyelvi alakváltozatok : csanál, csenál, csonál, csonár
stb. Ezek mint utaló szók sorra előkerülnek a maguk betűrendes
helyén is ilyenformán : csanál 1. csalán; csonár I.
csalán ; csenál 1. csalán stb. A fonetikusan írt tájnyelvi szóalak
után zárójelben közlöm a szó alaki sajátságait : főnévnél
a tárgyesetet és a birtokos személyragos alakot mindig
s egyéb alakot is, ha eltér a köznyelvitől, pl. szán f-at, -noa),
szivar (-arat, -arja. -arok), szái f-t, -ak, szám, szád, szája) ;
melléknévnél a módhatározó alakot: csinos (-onn) ; igénél
a jelentő mód jelen idő egyes 2. és 3. személyét, s ha van.
egyéb eltérő alakot is, pl. eszik f-ek v. -cm, -él, ett, enne.
egyen), iszik (-ok v. -om, -öl, ihutt, inna, igyon). — Az alaki
sajátságok leírása után megjelölöm a szó kategóriáját :
főnév (fn.), melléknév (mii.), határozószó (hsz.), tárgyas
ige (ts. i.), tárgyallan ige (tn. i.) stb. — Utána a jelentéseket
sorolom föl. Az értelmezés rokonértelmű szóval vagy definícióval
történik, csak a legközönségesebb jelentéseket tolmácsolom
németül, mint pl. kéz (kezel, -e, -ti) fn. 'hand'. Erre
1
Ahol a szó etimológiai és fonetikus írása egvbeesik, ott a
fonetikus írás helyén ~ jel van.
15