Szamosháti szótár [A-F] - MEK

116
buksza
(Mezőgecse).
~ (-ál, -ája) fn. 'persely, pénztartó doboz*
bukti ~ fn. 'rossz tanjegy, elégtelen, szekunda'. Hál
osz lessz-é buk:ti ?
bum ~ isz., réja v. hangutánzó szó. Eccer ety kiráifi
Mid gondol magába,
(Nd.).
Lédér-lédér bum bum bum, Árva vármegyébe
bumfordi 1. bomfordi.
bunda i— (-át, -ája) fn. 1. 'gyapjas bőr, sűrű szőrrel
bontott bőr'. Jóu- bunda béllése van en:nek, né- fázik meg
benne az em:bér. 2. 'gyapjas bőrrel bélelt nagykabát'. K. Yágjuk
le mán a jejedrüll aszt a bun:dát (= vastag, nagy hajat).
Sz. Ugy -
alszik :, mint a bunda (= mélyen alszik). Km.
A szűr- szűri, a guba re'keszti:, a bunda nem- ereszti : (t. i.
a hideget ; tehát = hideg ellen legjobb a bunda).
bundahélelt bundabélléit mn. 'bundabéllésü, gyapjas
bőrrel bélelt'. Bundabéllelt ujjas.
hundapálinka bundapájiijka fn. 'közönséges parasztpálinka'.
bundás ~ mn. I. hosszúszőrű' (pl. kutya). Bűi-, bundás,
coki, bálhás ! 2. 'gyapjas v. szőrös bőrrel bélelt". Bundás
ujjas. 3. 'bundával bíró', fn. 4. 'az újonc neve a kaszárnyában'.
A kardomnak márkolattya be rozsdás ! Jön októubér,
kipucojja a bundás (Nd.). I. Bundás 'kutyanév'.
bundáskenyér bundáskényér fn. 'tojásba mártogatott
s azután zsirban megsütött kenyérszelet'.
1111iitli ~ fn. 'kutyanév'.
bunkó buijkóu (-1, -ja) fn. 1. 'gömbölyű v. tölcséralakú
botfej'. 2. 'magtok' (virágé, lené). 3. 'a hernyó gubója,
melybe magát beszövi'.
bunkós burjkóus mn. I. 'fejes' (bot). 2. 'magtokos'
(pl. len).
bunkó/, burjkóuz (-za, -szia) 1. bebunkóz.
burit, -ás 1. borit, -ás.
burok »*- (bürköt, hurokja) fn. 'az a hártya, mely a csecsemőt
az anyaméhben takarja'. Km. Burogba születtél, kö'lelé
hálsz : meg ( = nagyon is szerencsés vagy). Nr. A burokban
született embert a néphit szerencsésnek tartja. De
e mellett a fenti tréfás értelmű közmondás is járatos.
hurongat 1. borongat.
borul, -ás 1. borul, -ás.
hurzingás bürzingás, bürzoygás mn. 1. 'ingerlékeny,
zsémbes, veszekedős'. Bürzi>,géis ember. 2. 'zimankós, szélvészes'
(idő).
bús bus (busann) mn. 'bánatos, szomorú' (ink. költeményekben).
búsít busit (-ok, -öl) ts. i. 'szomorít, aggaszt'.