Szamosháti szótár [A-F] - MEK

261
fehér-nárcis fejjér-nárcis fn. 'fehér jácint' (hyacinthus
orientális L.).
fehér paréj fejj ér paré fn. 'chenopodium album L.'
fehérruha fejjérruha fn. 'fehérnemű, alsóruha, váltóruha'.
fehérség fejjérség (-et, -e) fn. 'fehér folt, fehér valami'.
Valgmi fej-jérségel látok a szemed:be. Eccér csak valami fej-jérség
é'sillámlik melletlem.
fehér-szilva fejjér-szilva fn. 'július végén érő, fehér színű,
gömbölyű szilva'.
Fehértó Fejjértóu hn. (Fehérgyarmat).
fchérviráq jejjérvirág fn. 'galanthus nivalis'.
1. fej 1. 'fő.
2. fej féi (fejek, féisz) ts. i. 'melken' (tehenet, tejet).
L. ki-, megfej.
féj 1. 2. fej.
feje alja feje aj ja (fejem aj ja, fejed aj ja stb.) fn. 'fej alá
való, párna'. Szerelöijmnek széna a feje ajja (Nd.). Nem jóul
van a fejem ajja (Nd.). Sz. Meg- vö vélve a feje aj:ja (= jó
dolga van, biztosítva van a jövője).
fejében fejibe, fejjébe hsz. 'um, wegen'. Oda megyek,
uram Is:le, jóu rémesek feji:be, hák a tök- má sehü sincs:
feje búbja feje búbja (fejem búbja, fejed búbja stb.) fn.
'scheitel'.
feje foka ~ (fejé foka, fejet foka stb.) fn. 'nemzetsége,
rokona, hozzátartozója'. Ne vóut nekem semmi fejé foka
csizsmadi:fa.
fejel fejéi (-elek, -élsz) ts. i. 'új fejjel ellát' (lábbelit).
L. megfejel.
feje lágya feje lággyá (fejem lággyá, fejed lággyá stb.) fn.
'fontanell, weiche'. Sz. Benöijlhetet vóum mán a feje lág-.gya
{= nem gyermek már, több esze is lehetne). Feje lággyára
esett { — ostoba).
fejelés fejelés (-1, -e, -it) fn. 'lábbelinek új fejjel való
ellátása'.
fejes ~ mn. 'előkelő, tekintélyes, gazdag'. Otk is fel
akarták akasztani a fejesebjeit ezek a komonis:ták. V. ö. fős.
fejés fejés (-t, -e, -it) fn. 'melken'.
feje szösz ~ fn. 'legfinomabb szösz'.
fejetlen láb fefellé láb fn. 'olyan láb, melyen nincs fej'
(= ostoba, oktalan ember). Sz. Ojam, mint a fejetié láb:
( = oktalan, együgyű, ostoba).
fejfa féifa fn. 'emlékfaoszlop a sírokon'. V. ö. főtőlvaló-fa.
fejfájás, -fájós 1. főfájás, -fájós.
fejős fejőiis mn. 'tejelő, olyan (tehén), melyet fejnek'.
V. ö. elzüllött.
fejsze féisze (-ét, -éje) fn. 'axt, beil'. II. Fejsze családnév