Szamosháti szótár [A-F] - MEK

232
emberről). Veres kutya, ve-res lóu, Veress ember ety se jóu
(= a vöröshajú ember rossz ember szokott lenni). Nemlehet
az ember fá:bull (= nem vonhatja meg az ember magától
az élet örömeit). Sose tuggya az ember, mire lép ki a házibuli
(= a szerencsétlenség, halál mindenfelé ott leselkedik az
emberre). Szep-tembér szép- ember, ok'tóubér csúf- ember,
november rossz- ember (az őszi hónapokra vonatkozó szabály).
L. gazember, gazda-ember, házasember, jóember, legényember,
mesterember, nagyember.özvegy ember, rosszember.
emberei 1. megemberel.
emberesedik 1. megemberesedik.
emberkedik embérkedik tn. i. 'derekasan forgolódik,
derekasan viseli magát'. Embérkeggyetek:, jija:jim, ha
élni akartok a vilá:gonn.
emberkerülő embérkeriillöü mn. 'magábavonultan élő,
embergyűlölő'.
embernyi ember embernyi ember fn. 'meglett ember,
felnőtt ember'.
emberség emberség (-et, -e) 1. 'veleszületett jóság, jóindulat,
emberi érzés'. Seggithetet vóun azonn a szegé vén
emberé, ha let vóum benne emberiség. Nincs- ab.ba ecs cseppemberség
:, még a rokonnyáhos se : 2. 'illem, tisztesség, illendőség,
becsülettudás'. Köszönni se- tucc? Nem- tanultál embérséget?
Ha a-pád meg nem tanitolt emberségre, hát ém mektanitalak
: 3. 'hitel'. Van' tám még annyi emberségem a zsidóunál,
hogy aggyon egy liter pájin:kát. Sz. Még aszl a kis há'zat
se tutta vóum megvenni a maga e mb é r s é g é : b ü 11
(= a maga erejéből). Km. Emberséggel: ma-rékkál: ! (= ha
valamiből kínálnak, ne végy mohón, hanem mértékkel).
Ku'tyának kwtya az embérsé:ge (= rossz embertől ne várj
jóindulatot).
emberszag emberszag fn. 'emberi illat, az ember szaga'
Em'bérszagot érzek: ! (meséből).
emberszerető embérszeretőij mn. 'barátságos, nyájas'.
emberszólás embérszóullás fn. 'rágalmazás'. Km. Igazmgndás
nem' embérszóullás: (= a rosszat megmondani
másról nem vétek, ha igaz, amit mondunk).
embertelen embertelen mn. 'önző, kegyetlen'.
emel emel (emelek, -esz) ts. i. 1. 'heben, aufheben'.
Ne- emeld aszt a nehézs zsá.kot. 2. 'növel, fokoz (árat).' Fej'jebb
eméték a sóu á:rát. 3. 'az elkevert kártyacsomóról egy fogást
levesz s a csomó alá teszi' (kártyamüszó). L. fel-, megemel.
emeledik — (-ek, -él) tn. i. ültéből, fektéből fölkél'.
Emelegy : má, jóu fi:ju; be' nehezem mozdulsz! L. felemeledik.
emelés emelés (-t, -e) fn. 'heben, hebung'.
emelet ~ (-et, -e) fn. 1. 'stock'. 2. Sz. Nehéz'ez a: tál.