Szamosháti szótár [A-F] - MEK

72
bckajcl bekajél ts. :
. 'bezabál, bever, behabzsol'. Be-kajélt
egy lábos te.jel.
békakáposzta békakáposzta fn. 'egy növény neve'.
békalenese békalenese fn. 'fülencse, lemna minor L'.
békanyál békangál fn. 'poshadt állóvízben tenyésző, zöld,
nyálkás szálacskákból álló hínár'.
bekanyarodik ~ tn. i. 'einschwenken'.
békanyúzó kés békanyúzóu kés fn. 'olcsó fajta, életlen,
fanyelű bicska'.
bekap ~ ts. i. 1. 'szájába kap, befal'. Odalöktem az
ege:ret a Bodrinak:, a meg minygyá bekapta: 2. 'hamarosan
elfogyaszt'. Kapjug be a früstö:köl, osztám men-nyijtjg dóiyguykra
fele: 3. 'felkortyint'. Gérgéi ha bekap ety fél liter
pájb)kát, hát sokat tud beszélni, tn. i. 4. 'beszokik vhova'.
Bekapott ez a disz:nóu a szomszéd udvarára: 5. 'bejut' (hivatalba).
Hálnak a papok ; Mai csag bekapok Eklézsijába vagy
börtull (Nd.). 6. 'becsíp, megrészegszik'. Sz. Bekapta a göböt
(megesett nőről).
bekapar be- v. békapár ts. i. 'rákapart porral behint, beföd'.
bekaparász ~ tn. i. 'becsíp, berúg'.
bekapcsol be- v. bekapcsol ts. i. 'einkuppeln'.
Békáskút Békáskut hn. (Csengerbagos).
Békástó Békástóu hn. (Avasújváros).
békástól be- v. békastöl ts. i. 'sárral, vízzel belucskol'
(pl. szoknyát).
hekastolódik be- v. békastolóudik tn. i. 'ázott v. harmatos
fűtől meglucskosodik' (pl. szoknya). Be'kaslolóudott a ru:hám
abba a hármalozs gaz:ba.
hékatekenő békalekenőü fn. 'édesvízi kagyló héja'.
békavar békavár fn. 'az ökör körmei közt keletkező var'.
békavirág békavirág fn. 'caltha palustris'.
béke béke (békét, -éje), bék- (békémet, békédet, békil) fn.
'friede'. Ok se haggya béke:mel. Hagy békit annak a lúnak ?
Nem- hágy neki bé:kil ?
bekecs ~ (-el, -cse) fn. 'bundabélésü rövid felsőkabát'.
békél békéli (-ek, -sz) tn. i. 'békés viszonyba lép'. Sz.
Békélleg:, de né- felejtek: (= csak színleg békülök). L. megbékél.
beken bekén ts. i. 'einschmieren, bestreichen'. Sz. Bekente
a szemit (= becsípett).
bekenő kefe bekenőij kefe fn. 'nyeles kefe, mellyel a fénymázat
a lábbelire mázolják.
bekéredzik be- v. békérőiidzik tn. i. 'bebocsátást kér,
bekéredzkedik'.
bekerít be- v. békerit ts. i. 1. 'kerítéssel körülvesz'. 2. 'kört
von köréje'. A sze-mőücsöt hánkvetet füsüvél ké bekerite:ni.
bekérődzik 1. bekéredzik.