Tanulmányok a kézműipar történetéből

Szabó SaroltaA MEZŐGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG SZEREPE A NYÍREGYHÁZI IPAROSOKÉLETÉBENA történeti és néprajzi szakirodalomban általánosan ismert, hogy a mezővárosokbanaz iparosok többsége az ipari tevékenység mellett mezőgazdasági tevékenységgelis foglalkozott, amely kiegészítő jövedelemforrásként szolgált. Nyíregyházaesetében ez a megállapítás így nem helytálló a XIX. század közepéig, ajobbágyfelszabadításig terjedő időszakig. Mi a magyarázata ennek a mezővárosokraáltalában jellemzőtől való eltérésnek az ipar és a mezőgazdaság kapcsolatában.Erre keres feleletet az alábbiakban a dolgozat.Nyíregyháza a XVI–XVII. század folyamán, a szatmári békéig magánföldesúri,hajdúk által lakott terület volt, lakói szabadságát a Rákócziak többszörmegerősítették. II. Rákóczi Ferenc birtokainak elkobzása után a település először akincstár tulajdonába került, majd a Palocsay-Dessewffy ill. a Károlyi család birtokaiba.Ezzel együtt a korábbi hajdú szabadságjogok is elvesztek, amelynek következtébena település elnéptelenedett területek újratelepítésének utolsó hullámábanNyíregyházára is érkeztek új lakosok, mintegy kétezren. Károlyi Ferenc 1753-bankiadott telepítési pátensének hatására a település lakosainak száma rohamosanemelkedett, 1789-ben 280%-os volt a népesség növekedésének aránya a betelepítéséveihez képest. ccliii (Az első népszámlálás idején (1784–87) 7163 fő a lakosok száma,már ekkor Szabolcs megye legnépesebb települése. ccliv )Károlyi Ferenc 1753-ban kiadott telepítési pátense biztosította az ideköltözőkszámára a gazdálkodáshoz szükséges földet, három adómentes évet, mindenföldesúri szolgáltatás megváltásaként gazdánként egy arany fizetését, a környezőpuszták bérletének szabadságát, a közösség számára az összes földesúri haszonvételárendába adását, szabad vallásgyakorlást, – ui. evangélikusok voltak – és házaikfelépítéséhez fát. A betelepültek egyenlő nagyságú telkeket kaptak az egységes,birtokosonként nem megosztott településen. A település határát néhány évig szabadfoglalás szerint művelték, majd ,,...1759-ben a szállásföldek méréséhez fogtak, ...Egy ily 30 öles kötélnek szélességre való mérését egy kötélalj földnek nevezték, és 6ilyen kötélalj föld neveztetett egy szállás földnek...” cclv A szállásföldeket városiházzal bíró, gazdálkodással foglalkozó lakosok között osztották fel.Nyíregyháza az 1750-es években kelt szerződésekkel a szabolcsi településektőlnagyobb gazdasági lehetőségeket és belső autonómiát kapott. A településföldesurai nem kívántak beleavatkozni a contraktusos jobbágycommunitas életébe,így a közösség mindennapi életének megszervezése a lakosság által évenként újraválasztott,a falvakétól népesebb elöljáróság feladata volt. Az elöljáróságnak háromfeladatkört kellett ellátnia: 1. közigazgatási, 2. bíráskodási jogkört (három forintig),3. és a legjelentősebb feladatot a közösség gazdálkodásának a szervezése jelentette.Leginkább ezen a területen teljesedett ki az autonómia (a földesurak a gazdálkodásfolyamataiba, se az azt szervező tisztségviselők megválasztásába nem szóltak bele.)cclvi 103