Tanulmányok a kézműipar történetéből

falusi társaiknál. Közöttük is elfogadott, hogy részben terményben fizetik ki a megrendelőkaz elvégzett munka ellenértékét.A kovácsmestereknek is sokféle társadalmi típusa ismert. A kisalföldi falvakban– ahol jelentős közbirtokosság volt – gyakori az ún. kommenciós kovács, aXIX. századtól egészen a XX. század közepéig. Őket a faluközösség alkalmazta, azadott műhelyt, lakást, kisebb földterületet. A közbirtokosság tagjai számára kedvezménytadott. Általában pénzért dolgozott, de az ekevasak élezéséért a tagoktól1-1 véka (25 kg) kenyérgabonát kapott. Hitelbe is végzett munkát, ekkor az ún.kontóskönyvben jegyezte fel annak árát. A legtöbb faluban a gazdák évente egyszerszámoltak el, általában cséplés után. A szegényebbek tartozásukat ledolgozták,szántottak, fuvaroztak. A szabott ár és a gazdák külön jogai – hajnali és esti munka,szántás idején – nem engedtek jólétet az iparos számára.Az észak-dunántúli területen kialakult nagy uradalmak majorjai kovácsokatés bognárokat is tartottak. Előre megszabott bérük, feladataik a közösségi kovácsokhelyzetére emlékeztetnek. Magasabb azonban a szakmai színvonaluk, s lényegesenbiztosabb a státuszuk is. Mégis számukra is az elérendő cél az önálló műhellyelrendelkező iparossá válás. Egy bánhidai kovács adatközlőm fiatalon közbirtokosságikovács mellett dolgozott, s utána az Eszterházy uradalom "gépműhelyébe"került. Végül szintén kovács testvérével közösen kezdtek önálló iparba. Lassan,fokozatosan tudták felszerelni műhelyüket, idős mesterek szerszámaival. Az önállómesterek szociális szintje magasabb volt, főként a városokban, mint az alkalmazottkommenciós iparosoké.A kovácsmesterek legfontosabb adminisztrációja a korábban már említettadóskönyv vezetése volt. Ilyen kontóskönyvet találtam a tatai múzeum helytörténetigyűjteményében. A kovácsmester által vezetett nyilvántartás megőrizte az általavégzett munkák adatait. A sajnálatos módon sérült, csonka állapotú ceruzával írtnagyformátumú könyvben több helyen olvasható utalás a hiányzó oldalakra illetvea "kis könyvre". Feltevésem szerint a nagyalakú, egy oldalán esetenként több évmunkáit rögzítő feljegyzés mellett, a kovács folyamatosan vezetett egy kisebb, ésnaponta írt regisztert is. A csonka könyv még így is több mint 160 oldalt tartalmaz.A kifizetéseket igazoló áthúzások és átírások ellenére a több évtizedes ceruzás írásviszonylag jól olvasható. Jellege arról árulkodik, hogy végig egy ember vezette,akinek a kézírása – minden bizonnyal a megerőltető kovácsmunka miatt – egyreromlott.A könyvben szereplő nevek közül kigyűjtöttem az állandó, több éven át szereplőket.Az ezeken kívül évente külön feltüntetett – egyediek, naszályiak, egyesek,stb. címszó alatt összegyűjtött száma évente átlagosan 25 – 35 személy. Azösszeírás 1915 és 1935 között rögzítette a kovácsmester állandó megrendelői számáravégzett munkákat, időpontjuk és értékük megjelölésével. A megrendelői köralapján és visszaemlékezések felhasználásával sikerült – a pontosabb adatok nélküla gyűjteménybe került – kontóskönyv készítőjét azonosítani. Mivel naptári rendbenszerepelnek a bejegyzések, így alkalmasak annak megállapítására is, hogy évszakonkénthogyan változtak a jellemző kovácsmunkák (4. melléklet). A legtöbbmunka a tavaszi – őszi időszakban akadt, elsősorban javítási feladatok.81