Tanulmányok a kézműipar történetéből

helybeli vásárokon való árusítás elsőbbsége, az idegenek árusítási idejének korlátozása,a kontárok kitiltása a vásárokról és hetipiacokról, vagy ezek működésénekteljes tilalma a céh székhelyén és annak környékén. Néha a mesterek számát iselőírták, ami már az egészséges verseny akadályát jelentette. A céhszabályzat 36.pontja a végtisztességről, temetésről, 37. pontja az özvegyekről rendelkezik. A 38-42. pontokban olvashatunk a céhgyűlések, összejövetelek hagyományos rendjéről,végül a 43-49. pontok a fő- és alcéhmesterek választását, a fegyelmi ügyeket stb.szabályozzák cmxcvii .A privilégiumlevélen, céhszabályzatokon kívül a céhek életének legfontosabbtárgyai a céhpecsét és a különböző jegyzőkönyvek: protokollum vagy a céhgyűlésekjegyzőkönyve, mesterkönyv vagy mesterfelvételi jegyzőkönyv, valamintinasbeszegődtetési és inasfelszabadítási jegyzőkönyvek – ez utóbbiakat olykoregyütt vezették vagy egybekötötték, számadáskönyv, pénztárkönyv, ritkábban legényrendtartás,szálláskönyv. A céhek kiadtak különböző bizonyságleveleket ésvándorkönyvet, utóbb munkakönyvet is cmxcviii . Ugyancsak nagy jelentőséggel bírt acéhláda, melyben a céh vagyonát és dokumentumait őrizték: minden céhgyűlésen,vagy legalább az ünnepélyes alkalmakkor felnyitották, évente négyszer, vagy haegy céhtag vagy legény kívánta, többször, az artikulusokat is felolvasták. Az újmester vagy a legény felvételénél több jegyzőkönyvbe feljegyezték, hogy “beioffenen Lade”, “nyitott láda mellett” tett az illető fogadalmat; hasonlóképp a céhládajelentőségére utal, hogy annak felnyitásakor való illetlen viselkedést, netán káromkodástkülön büntették, bírságolták, mint ezt a számadásokból megtudhattuk.Lehetett a céhben a mesterlegényeknek külön legénycéhe, ennek megfelelően különládája; fennmaradtak a múzeumokban a különböző mesterségek jelvényeit ismegjelenítő céhkancsók. Egyes helyeken megmaradtak a céhbehívó táblák, a céhzászlókcmxcix , ezek a pecsétekkel együtt igen fontos forrásai mind a régi szerszámokra,mind a céh védőszentjére vonatkozó kutatásnak m .A céhek története MagyarországonA magyarországi céhek mi legkorábbi nyomai a közellátás egyik fontos területérőlszármaznak: XIII. századi budai és esztergomi mészároscéhről van tudomásunk.A királyi városokban, az egyházi központokban, a kereskedelmi útvonalakmellett fejlődő mezővárosokban alakultak a XIV-XV. századi céhek. A kassai szűcsökszerveződéséről 1307-ből származó adatunk van mii ; a besztercei mészárosokés takácsok 1360-ban, az eperjesi vargák 1374-ben, a pozsonyi mészárosok, vargákés pékek 1376-ban, valamint több szász város céhekbe tömörült mesterei (összesenhuszonnégy iparág kézművesei) szintén 1376-ban kaptak privilégiumlevelet. Debrecenaz észak-déli kereskedelmi út legjelentősebb alföldi központja volt: a debrecenigubacsapók 1398-ban kapták kiváltságukat. Ezt követte még a legkorábbiakközül a kassai takácsok 1401-es kiváltságlevele. Ezek a céhes szerveződések ekkorleginkább a külföldi kereskedelemmel szembeni védelmet jelentik, illetve ezt csakremélik, Magyarországon ui. sorra megjelennek a külföldi iparcikkek, elsősorban a393