Tanulmányok a kézműipar történetéből

feltétele volt a munkaerő, s a céhes keretek között, a korabeli kézműves technológiaszabályai szerint ezt csak az inasok és legények tartásával, s nem bérmunkávalérhették el a tehetősebb mesteremberek. A céhek általában az efféle szabadabbversengés ellenében igazgatták az ipart, de a város és a földesúri joghatóság a miskolcivargák ügyében a liberálisabb megoldást támogatta, talán az iparűzésből reméltbizonyos hasznuk miatt.Céhen kívüli mesterségekA kovácsok, bár a legősibb kézműves mesterség, ritkán alkottak céhet, de jelenlétüknélkül a gazdálkodás megbénult volna, ezért a limitatiókban felsorolt termékeikés szolgáltatásaik egyben a mezővárosi jobbágy és nemes mindennapi gazdaságieszközeinek lajstroma is: kerékvasalás, csoroszlya levágása és megélesítése,szántóvas élesítése, fejsze, faragófejsze, kapa készítése, patkó készítése és felütése,az árak a szerint változnak, hogy a kovács hozott vagy saját vasából dolgozik.A lakatosok és kovácsok munkájára a várakban is gyakran volt szükség, s haa várban éppen nem volt kovács, vagy nem elegendő, gratuitus laborként a mezővárosimesterekkel végeztették. 1563-ban a miskolci kovácsok elmondják a kamarabiztosainak, hogy valamikor saját kovácsa volt a várnak, s ők csak munkájuk díjánakmegfizetése mellett dolgoztak a várban, de Balassa Zsigmond arrakényszerítette őket, hogy a várba felmenvén fizetés nélkül dolgozzanak. cxxxii Későbbis kötelezték a miskolci lakatosokat és kovácsokat a diósgyőri várban végzendőmunkára, 1673-ban a szendrői kapitány utasítást küld a vármegyének, hogy adiósgyőriek a miskolci mestereket (opifices seu mechanices), úgymint a lakatosokatés kovácsokat munkájuk után fizessék ki. cxxxiii Bár a kovácsok feltehetően nemrendelkeztek királyi céhkiváltsággal, céhnek nevezték magukat, 1701-ben is ígyírták alá azt a levelet (miskolci kovács céhbeli mesteremberek), melyet a vármegyénekelküldvén, mesterségük nehéz helyzetéről panaszkodnak, mivel a németvitézek kovácsai terhes szolgálatokra kényszerítik őket. cxxxiv A megnevezés jelzi,hogy céhes kiváltság híján is társultak a miskolci kovácsok, érdekeiket együtt érvényesítették.A töröknek is nagy érték volt a miskolci mesterember, 1633-ban éppenazzal menti fel Mehmet egri pasa a miskolciakat a Cserépvárába rendelt szekerezésalól, mert „minden esztendőben 10 ágyúszerszámot építnek, molnárokat, kovácsokat,kerékgyártókat küldenek” a törökök szolgálatára. cxxxvA kovácsokhoz hasonlóan más ősi foglalkozások sem jutottak el a céhes társulásig,de szakmájuk bizonyos együttes fellépésben, érdekérvényesítésben egyesítetteőket. A famesterségek különböző fajtái közül egyből sem alakult céh a koraújkorban, de az árszabások is tartalmazzák termékeiket, s mind a vármegye, mind amezőváros közvéleménye előtt fontos, több iparos által űzött mesterségek voltak.Az 1643-as árszabás már tartalmazza a bodnárok legfontosabb áruját, a hordót,amely a bortermelő mezőváros mindennapos árucikke volt, ebből 8 darabot kellettcsinálniuk – természetesen új dongából – 1 forintért, régi dongából készült„óhordót” pedig 12 darabot kellett ugyanennyiért teljesítenie. Ha összevetjük,hogy ennyi pénzért csak egy hitványabb dolmányt kaphatott a kor embere, ismét47