Tanulmányok a kézműipar történetéből

melyek a mesterség kettőségét mutatják, egyfelől fegyverművesek, és főként azok,másfelől finomabb fémtárgyak készítői: egyszerű karabélyagy készítése (1 forint),a cifrázásért a mesterek alkudjanak meg, pisztolyagy (75 dénár), puskakerék (45dénár), egy puska rántója a rúdjától (60 dénár), egy pár puska tisztítása fehérenvagy pallérozással (75 dénár), serpenyűfedél megcsinálása lábával együtt (24 dénár),puskakerék metszéstől a serpenyű forrasztással (24 dénár), apróbb szögek (6dénár), csizmapatkolás (9 dénár), sarkantyú felütésével 12 dénár, pléhkulcs (24dénár), fordító (18 dénár) puskakulcs cifrázott változatban is (24 ill. 90 dénár),tessényi (= tescheni) puska agya (1 forint 34 dénár). cxvii A lakatosoknak jelentősjövedelme származhatott a csizmapatkolásból és sarkantyú csizmára szereléséből.1678-ban a város egy pár karmazsincsizmát, melyet 2 forint 82 dénárért vett, 33dénárért patkoltatott meg és tétetett rá sarkantyút a lakatossal. cxviiiCéhprivilégiumok Miskolcon 1550–17021550 előtt mészáros, varga, szabó1550 szabó (1550 – király)1600 szabó (1610 – nádor, egriszabók)varga (1613)varga (1631 – király)szűcs (1637)1650 csizmadia (1669 – király)lakatos (1675 – kassai céh)1700 gombkötő (1702 – Kassa város,kassai céh)A táblázatból kiolvasható, hogy a hódoltság korában a miskolci céhek szerveződésevagy újjáalakulása a XVII. századra esik, a gazdasági recesszió korára. Aagrárkonjunktúra időszakában, a XVI. század második felében csak a meglévőhárom céh működött a városban. Feltesszük, hogy a szőlőkultúrájáról ismert, degabonatermesztésben is jelentős mezőváros polgársága éppen mezőgazdaság válságánakidőszakában fordult az ipari termelés felé, céhkiváltságok megszerzésévelbiztosítva a mezővárosi szakmák zavartalan működését. Úgy tűnik, Miskolc minthaBükkalja és Sajó-vidék régióközpontja éppen a XVII. században lett egyre fontosabbkézműipari központ is.A város és a céhekA mezőváros fejlett önrendelkezése, számos privilégiuma a társadalmi, gazdaságivalamint egyházi élet megannyi területén szabályozta a miskolciak életét,így a céhek irányításában az említett 1634-es árszabáson túl is tevőlegesen résztvett. A céhek nemcsak gazdasági és érdekvédelmi szervezetek voltak, hanem arendi társadalom jogrendjének megfelelően bíráskodással is felruházták őket, nem-44