Tanulmányok a kézműipar történetéből

magistrátuson keresztül – 1821. augusztus 10-én hirdetik ki a könyvkötőknél.Megoldás: ,,...a' Mester Legények társaság, és a' Czéh közönséges Ládájától valókülönözések Szokásba jött, és a' Legények ezen tilalmas Szabadságtol ketsegtetvénmás Privilegiále Helységek Czéheit, azoknak nagy kárával és praejuditiumával, ésa' jó rend s a' Czéhez Rendtartásai fel fordulásával el hagyván, az olyan Helyekresietnek, a' hol ezen vissza élés divatjában van; ezért a Magistratus a' Mester Legényeke' féle társaságát, és a' Czéh Ládájától való különözéseket, mint a' melyek mára' Czéheknek közönségesen szólló Articulusokban még 1813-ban ... megtiltodtak,erőssen tiltsa meg...” A rendelkezésre a céh a következő határozatot hozta: ,,Ugyanezen Protocollatiokor meg határoztatott, hogy a Legények Ládája vég képpenCassálodjon.” cmxlix A határozat ugyan megszületett, de úgy látszik, mégsem hajtottákkövetkezetesen végre, 1857-ben a kiadások között megtalálhatjuk, hogy a segédekládájába 4 ft-ot adnak. cmlA legényekre az engedelmesség és a fokozott tiszteletadás ugyanúgy vonatkozott,mint az inasokra. Debretzeni István legényt 1800-ban a céhgyűlés elé hivatták,mert: ,,...Gazdáját Telegdi Gábor Uramat illetlen Szokkal illette, hogy őkülömb ember egy tseppet sem volna, más illyen forma Szokkal is illette. Holottegy Czehbeli Portzio fizető Mester Ember mindenkor külömb egy most szabadultLegénnynél.” A legény a céhtől a büntetést nem fogadja el, de ennek az az ára,hogy ,,...Mesterségről végképpen le mond, hogy ö többe Sem Legény, Sem Mesterember nem leszsz Sött az Isten mentse meg, hogy valaha Debretzeni Mester emberlégyen.” cmli Látjuk, hogy a céh nagyon komolyan vette a büntetéseket. Másik esetben,ugyancsak Debrecenben Oláh István compactor legény ,,...a ki a BetsülletesCompactor Céhet sok helytelen tselekedeteivel meg bántotta, eránta a' végeztetett,hogy itt nállunk többé Senki büntetés alatt munkát ne adjon néki.” cmlii Nem ismerjüka legény vétségét, de az biztos, hogy a komoly szankciókat végre is hajtották.Amíg az inasnak fizetnie kellett a tanításáért, vagy legjobb esetben munkájáértellátást kapott a mestertől, a legény pedig fizetést. A mesterlegény fizetéseazonban nem egyértelműen meghatározott, a debreceni szabályzat szerint: ,,AzLegényeknek Fizetése lészen az eo Munkájoknak érdeme szerént.” A pesti céhszabályokalapján, ha valamely inast szabadítása után a céhbe bevettek, akkor az legényként,,a heti bért követelheti”. Ezt a bért azonban nem szabályozzák. Arra márgondosan ügyelnek, hogy a mester rosszul ne járjon, mert ha a legény a hétből egyvagy két napot elmulat, az elmulatott időt a heti béréből levonják. Ha valamelyiklegény pedig éjjelre nem menne haza mestere házába, az a heti bérét benntarthatja.Úgy látszik a legények mulatása és kimaradása gyakori lehetett, mert még az 1813-as országos céhszabályzat is foglalkozik vele, ahol különösen az ún. ,,korhelyhétfő”-ttilalmazzák hasonló büntetések kiszabása mellett. cmliiiA legények munkaideje általában napi 18 óra körül mozgott. A könyvkötőkgyakorlatára egyetlen konkrét adatunk van, a debrecenieké, amely így rendelkezik:a legény ,,Nyáron négy óra kor az Munkára fel-kellyen, és munkálodni kilencz óráig:Télben pedig három órakor fel-kelvén, estvéli Tíz óráig munkálodni tartozik.”Ehhez a 17-19 órás munkaidőhöz képest eredmény volt a Mária Terézia rendeleteáltal megállapított reggel 5-től este 8-ig tartó munka is. Újabb jelentős eredmény a376