Tanulmányok a kézműipar történetéből

T. Papp ZsófiaADATOK A PÉCSI MÉZESKALÁCSOSOK ÉLETÉRŐLEbben a tanulmányban megkísérlem, hogy egy folyamatban levő kutatástbemutassak. Több mint egy éve kaptam azt a feladatot, hogy rendezzem újra a céhesiparnak a Baranya Megyei Levéltárban cmlxxxiv található dokumentumait; enneka munkának kapcsán kezdett egyre jobban érdekelni a pécsi mézeskalácsos és viaszöntőcéh. Hangsúlyoznám, hogy a kutatásnak elején tartok és egy sor kérdéstegyelőre nyitva hagyok. Távol álljon tőlem, hogy messzemenő következtetéseketvonjak le, a nagyobb általánosításoktól is tartózkodni fogok.Néhány mondatban felelevenítem majd ismereteinket a céhekről, történetükről,magáról a mézeskalácsos mesterségről, a bábos (és a velük gyakran együttszereplő viaszöntő) mesterekből álló céhekről, megpróbálom a mézesbábosokatelhelyezni a többi pécsi céh között, majd legnagyobbrészt a Baranya Megyei Levéltárbanőrzött dokumentumok alapján ismertetem a mézeskalácsosok életéneknéhány mozzanatát.A céhek, céhszabályzatokA céh cmlxxxv általában érdekvédelmi szervezet volt, amelyet egyes iparágakkézműves mesterei – esetleg egy község különböző iparosai – hoztak létre. A mesterségekközül a közellátással (mészáros, molnár, pék), a ruházkodás alapanyagainakelőállításával és a ruházattal (takács, különböző tímárok, szabó, szűrszabó,kalapos/süveges, szűcs, varga, csizmadia, cipész stb.) foglalkozó mesterek tömörültekelőször céhbe. A különböző mesterségek – az élelmiszer-előállítással, kereskedelemmelcmlxxxvi vagy a fémmegmunkálással kapcsolatosak is cmlxxxvii – differenciálódásonmentek keresztül a századok folyamán. Azokat a céheket, amelyek egymegnevezett helységen túl terjedő szervezési, mesterfelvételi joggal rendelkeztek, afőcéh (Hauptlade) cím és rang illette meg cmlxxxviii . Egyes főcéhek jogköre az egészországra, vagy több városra és környékére, vagy a szepesi 13 városra, esetleg egyvagy több megyére, egy vagy több uradalmi központra és a hozzájuk kapcsolódóhelységekre terjedt ki.A céhek szabályzatai bizonyos fejlődés folyamán váltak a hagyományozottszokásjogból írásos, pontokba foglalt szabálygyűjteménnyé cmlxxxix ; ezeknek célja amesterek közötti egyenlőség fenntartása, a rend, a vallásos élet biztosítása, a mesterségmegfelelő szintű elsajátítása, a mesterlegények vándorlásának ellenőrzése, abérek megállapítása, a viszálykodások megfékezése, utóbb a kontárok elleni küzdelemvolt cmxc . A céhszabályokat, artikulusokat a XIV-XVII. sz.-ban a város tanácsacmxci ill. a mezőváros vagy utóbb falu egyházi vagy világi földesura hagyta jóvá.A királytól kapott szabályzatok száma a XVII. sz.-tól kezdve gyarapodott, a XVIII.sz.-ban pedig a céhprivilégium és céhszabályzat elnyerésnek ez a módja egész általánossávált. Mária Terézia utasítása szerint a pozsonyi Helytartótanács 1761-ben391