Tanulmányok a kézműipar történetéből

az apa újabb inasán (1756) kívül nincs több adat a családra. A tolnai Anton Zigler1808-ban szintén két fiát szabadította fel, akik közül az egyik utóbb Simontornyántevékenykedett. A későbbiekben eszékinek megismert Wunderlich-családból Jakobnevét inasként 1778-ban, mesterként először 1788-ban olvashatjuk, majd az ő éskét fia nevével 1793 és 1827 között találkozhatunk, az egyik fiú, Franz vette át apjahalála után a műhelyt – némi bizonytalanság itt is abból származhat, hogy a helyneveketjó ideig egyáltalán nem vagy következetlenül vezették mlxxx . A Vidakovicscsaládtagjai 1784 és 1828 között fordulnak elő a jegyzőkönyvben kanizsai mézeskalácsosmesterként; az 1805-ben Kanizsán inasként szabaduló Franz Vidakovicsannak a névszerint ismert keszthelyi mesternek a műhelyét vette át, akinél előbbtanult, e Franz fia lehetett az a Johann, aki ugyanitt, Keszthelyen 1819-ben már egyinast szabadított fel. A Marcaliban egy nemzedékkel később működő másik FranzVidakovicsról viszont pontosan tudjuk, hogy visszatért Kanizsára és apja műhelyétvette át. Ugyanilyen vezetéknevű mézeskalácsosok még Mágocson és Baján iselőfordultak – ez is példázza a mézeskalácsos-családok tagjainak különböző helységekbenvaló megjelenését. Ismert a Modorból származó, Sopronban 1744-benpolgárjogot szerző Gottlieb Eipelthauer-ről, hogy utódai még három generációnkeresztül dolgoztak Sopronban bábsütőként mlxxxi , de a pécsi céh vidéki mestereiközt is feltűnt egy ilyen nevű mézeskalácsos (Carl Eipeltauer, Simontornya,1838) mlxxxii . A Krienstadl vagy Grienstadl vagy Grünstädel nevű magyaróvári,szekszárdi és pécsi mézesbábosok, akik a XVIII. század elején közel egyidőbenkezdtek tevékenykedni mlxxxiii , talán rokonok is voltak. A példákat a budai céhből atemesvári és aradi Krautwachsel-ekkel, a kaposvári és andocsi Koppitschokkalmlxxxiv , a Kanizsán és Pécsváradon is feltűnő Viola mlxxxv , Violla, Fiala vagyWiola nevű mézeskalácsos mesterekkel folytathatnánk. Közvetett adataink vannakcsak arra, hogy az egymást követő Utsuluts, majd Bauer, majd Pucher mesterek azelőző mester özvegyét vehették el.A mi céhdokumentumaink, melyek szűkebb időszakra terjednek ki, mint abudai céhiratok, szintén utalnak arra, hogy egy-egy mesterfi apjánál inaskodott,illetve – mint erre még az inasoknál kitérek – majd mesterként ugyanebbe a céhbekerült be: a pécsi Ferdinand Pucher pl. az első főcéhmester, Joseph Pucher fia volt,de többek között a siklósi Novak-ok, a verőcei Teisl-ek, a mágocsi Klementsits-ek,a szigetvári Veichart-ok is legalább két nemzedékben képviselik a mézeskalácsosokmesterségét.Ez a kérdés átvezet már a pécsi céh vidéki mestereinek mlxxxvi vizsgálatához.A Baranya Megyei Levéltárban található céhdokumentumok nagyjából 50 évetfoglalnak magukba: ez alatt az idő alatt összesen 82 mester lépett be a céhbe. Tizenhatpécsi mesterről tudunk, a többi 66 mézeskalácsos vidéki mester volt, akikneknem volt kötelező mind a négy évi gyűlésen résztvenni. A vidéki mesterek elégszéles körből kerültek a pécsi céhbe: 25 község mesterei fordulnak elő a jegyzőkönyvekben,közülük is legtöbben Siklósról (Amon, Novák, Lázár, Theodorovics,Deáky, Ötvös, Kovánszky) és az ekkor Somogy megyéhez tartozó Szigetvárról(Rosenberger, Vaichart vagy Veichart, Novák, Akersman, Vinkovits, Szabó). Abaranyai (mágocsi, mohácsi, pécsváradi, németbólyi, magyaregregyi) mestereken404