Tanulmányok a kézműipar történetéből

tárgyaltunk. Azt tudjuk, hogy az özvegy a városi tanácstól is kért segítséget, dehogyan rendezte végül is ügyeit, már nem ismerjük. dcccliiiA XVIII. század utolsó évtizedében a kassai könyvkötők már – feltehetően alőcsei céhszabály alapján – szervezkednek. 1693-ban például a könyvkötők panaszáraa városi tanács eltiltja Klein Jánost, a jezsuita kollégium nyomdájának vezetőjétkönyvkötő munka vállalásától: ,,.. a nemes magistratus kész imponálni KleinJánosnak, hogy professiója mellett maradjon és compactor legényt ne tartson ésváltó munkát, compactoriához valót többé nem fogadjon.” dccclivA céh létrehozásában nagy része volt Szent-Mihályi Kompaktor Andrásnak.1695. december 15-én kérte felvételét polgárnak, amire a város így határoz:,,Feladta az nemes magistratus tali tamen conditione, hogy esztendő egy nap alattproducálja testimoniálisát és most szegény legénységéhez képest fizessen fl. 6.” dccclvSzent-Mihályi teljesíti a feltételeket és haláláig Kassán dolgozik. A megalakulókassai könyvkötőcéhnek 1699-ben az első céhmestere volt. A kassai könyvkötőkcéhszabályzatát 1699-ben I. Lipót megerősíti. A céh megalakulásakor három mesterrelindul: Szent-Mihályi Andrással, Wissth Gáspárral és Róth Pállal. dccclviA kassai céh szabályzatát közvetlenül nem ismerjük, tudjuk azonban, hogy1705-ben a debreceni könyvkötők átvették, szabályzatuk a kassai másolata. Errevonatkozóan az 1705-ös kassai városi jegyzőkönyvben ez áll: ,,Die 19 Decembris.In domo domini iudicis ordinarii Francisci Győry determináltatott iterato, Hogy amely hetven rénens (sic!) forintokat adott a debreczeni compactoria czéh az artikulusokért,annak rata medietása pedig maradjon a mostani számára.” dccclviiLáttuk, hogy 1705-ben már a kassai könyvkötők szabnak feltételeket a debrecenieknek.Néhány évvel korábban még az volt a problémájuk, hogy a megszerzettkirályi privilégiumukat megtarthassák, s most ugyanolyan követelésekkel lépnekfel a debreceniekkel szemben, mint röviddel előbb velük szemben a lőcseiek. 1700-ból ismerjük a compactorcéh folyamodványát a kassai tanácshoz, melyben kérik,hogy védje meg őket a lőcsei és eperjesi egyesült könyvkötők támadásaival szemben:,,...mivel, az mint értyük, egyébel bennünket nem vádolhatnak, hanem hogycontár mester embereknél tanultuk mesterségünket; kit is mi nem tagadunk, mivelmíg ez ideig sehol Magyarországban ezen compactor mesterségesen való mesterembereknek czéhek nem levén, ott kellet azoknál tanulnunk, jól lehet eperjesiuraimék dicsekedhetnek az maguk céhekel, de az volt csak statutuma az királyivárosoknak, az mely bennünket is ugymint őket, illetett.” dccclviiiA kassai könyvkötők 1705 júniusában II. Rákóczi Ferenctől a céh számáravédőlevelet kapnak. E fejedelmi iratban biztosítják maguknak a privilégiumot,hogy könyvnyomtatók, könyvekkel és papírossal kereskedők, továbbá céh nélkülikönyvkötők ne árulhassanak könyveket. dccclixA kassai könyvkötők céhe a XVIII. század folyamán is működik. Az ott dolgozómesterek közül név szerint ismerjük: Olaszi Sós István (1707), Szathmári Pál(1711), Nagy János (1719), Horváth István (1735), Herman János József (1741),Pelcz József (1766), Peckh Antal ,,ex superiori Austria” (1770), Rajner Ferenc ,,exMoravia Olomuczie” (1771), Hesch Pál ,,ex Austria” (1773) és Herman János(1781) nevét. dccclx A XIX. századi kassai könyvkötők közül azokat ismerjük első-357