Tanulmányok a kézműipar történetéből

megemlítendők a következő szakmák: ács, kőműves, kőfaragó, tetőfedő. A fémmegmunkálókézművesség területén: a kovács, lakatos, aranyműves, bádogos. Atovábbi kézműves szakmák közül: a művészi festő, borbély, fazekas.A középkori Kassa szerepe és a kézműves műhelyekA középkorban a legjelentősebb kézműves város Kassa volt, amely lakosainakszámát tekintve a többi várost megelőzte. Már a XV. században 200-300 kézművesműhely volt Kassán a kézművesek pedig az összes polgárok 29%-át alkották.A kézművesség olyan kisüzemi árutermelésként jellemezhető ebben a korban,amely a gyártónak a jó minőségű kézimunkáján és a kézműves műhelyben végzettkorlátozott munkamegosztáson alapult. A kapitalizmus erős hatást gyakorolt akézműiparra, jóllehet már a XVIII. század végéről is vannak feljegyzések kézműiparitermelésről, amely manufaktúrákba nőtt át. A városokban meglévő kézművesszakmák ismét a falukra kezdtek kiköltözni. Ez azzal bizonyítható, hogy a legelterjedtebbkézműves szakmák művelői (kovácsok, lakatosok, cipészek, szabók, hentesekés pékek) a falvakra telepítették műhelyeik zömét. Néhány szakma megszűnt atömeggyártás bevezetésével, pl. a tűkészítő szakma. Másrészt viszont a műszakifejlődés hatására teljesen új kézműves iparágak keletkeztek – úgymint a villanyszerelés,autójavítás, hegesztés, szolgáltatások. A kézműves ipari műhelyekben megsokszorozódotta termelés, munkamegosztást vezettek be, amely a gyárak keletkezésénekelőfeltétele volt.CéhekA céhek, azaz szakmai tömörülések a kézművesek érdek-szervezeteikéntNyugat Európában a XI–XII. század táján a városok fejlődésével párhuzamosanfejlődtek ki. Az egyes országok gazdasági és társadalmi fejlődésének függvényébenkülönböző feladatokat láttak el, mindenekelőtt társadalmi szükségletek kielégítésére,de a városok védelmére és szociálpolitikai, felekezeti elvárásokra bizonyostermékeket állítottak elő, és szolgáltatást nyújtottak.FraternitasokSzlovákia mai területén a XIV. század elején kezdtek szerveződni“confraternitas“-okba (testvéri társulatokba), amelyek valamelyik Szent oltárakörül tömörítették a kézműveseket. Vallási küldetésükön túlmenően azonban szociálisjellegű feladatokat is elláttak, meghatározott szabályok és rend, az ún. artikulusok(céh-cikkelyek) alapján irányították őket. A céhek kötelességeit, kötelezettségvállalásait, és szokásait írásba foglalták és hatóságilag megerősítették. A “céhcikkelyek“(szabályok, rendtartások) kiadását az uralkodók, a városi magisztrátusokbiztosították. A XVII. századtól kezdődően a céhek elterjedésével párhuzamosan, akisebb városok céhei más városoktól vették át a céh-cikkelyeket anélkül, hogy afelsőbb szerveik igazolták volna. 1813-ban általános céh-cikkelyek kiadására kerültsor. A legrégibb fennmaradt cikkelyek a kassai szőrmés céhtől származnak (1307-ből). A XVIII. század elején már 1000-nél is több céh működött 160 városban. Acéhet rendszerint egyazon termelési ágazat kézművesei alapították, akik az adottvárosban működtek. Legkevesebb három kézműves kellett egy céh alapításához. Atagság kötelező volt a céhekben, és minden igényesebb kézművesipar űzésénekalapvető feltétele volt. Azt a kézművest, aki nem volt a céh tagja, törvényen kívüli265