Tanulmányok a kézműipar történetéből

cserélhető, trapéz alakú pengéjű Stanley kések. Az új, éles pengék tehermentesítik amestert az időt rabló késköszörüléstől és fenéstől.Ennek ellenére minden műhely tartozéka a kézzel, vagy lábbal hajtott köszörűkő.Jelenlegi műhelyekben természetesen az elektromos meghajtású köszörüklegkülönbözőbb változatait találjuk.Az utómunkálatokhoz előbb közepes finomságú, majd egészen finom fenőkőszükséges. A fárasztó és unalmas karbantartó munka visszatérül a metszések finomságában,az elkészült felület, vagy pl. a láb szépségében és feleslegessé válikaz utólagos csinosítás csiszolópapírral, reszelővel és szinlőpengével.A szinlőpenge gyakorlatban használt neve citling, mely a német Ziehklingeszóból származik. Jó minőségű acéllap. Vastagsága általában 1 mm. A lap széle 90fokban köszörült és a sorja fenőkövön gondosan eltávolított. Az asztalosmunkánáltöbbnyire téglalap alakút használnak, hisz a cél sima síkfelület kialakítása.A hangszerész mindig ívelt (homorú és domború) felületeket hoz létre. Ennekmegfelelően szinlőpengéi is íveltek. Bár ma már Németországban speciáliskészlet kapható, az általunk ismertek a hangszerjavítók saját készítményei. Néhaimestereink felhívták figyelmünket, hogy a kiválasztott acéllap lehetőleg rugalmaslegyen, amelyikből szinlőpenge készül. A gyakoribb formákat a 11. kép mutatja be.A csiszolópapírok közismert eszközei minden háztartásnak. a lapokra ragasztottaprószemcsés csiszolóanyag, a korund nagyságának megfelelően számozássallátják el. Az asztalosiparban 24-200-ig, a karosszérialakatosok, fényezők180-350-ig használják. ez utóbbiak már alkalmasak láb és szélpótlások csiszolására,de a hangszerész számára 600-800-as csiszolópapírok is készülnek, amivel márlakkot is csiszolhat.A ráspoly használatát a szakma megveti. A csak durva megmunkálásra alkalmaseszköz legfeljebb a nagybőgő szélpótlásánál kerülhet elő, ha a fűrészeltvágás nem tökéletesen sikerült.A reszelők használata nem szégyen, de ezekből is a finomabb, úgynevezettsimító-reszelőket használjuk. Fontos szerepe van a tűreszelőknek is, melyből alaposat szélívek, valamint a láb felsőél kialakítására, a gömbölyűt cselló és gordonesetében a hídlábon a hurmélyedés helyének kialakítására, míg a háromszögűt és ahalszemreszelőt a vonó csúcs-csontjának kidolgozására használjuk. A hegedű felsőnyeregés lábmélyedéseit (húrok helye) speciális nyeregreszelővel készítjük,mely keveréke a fűrészlapnak és a reszelőnek. Fogazata az élen található.A fúróknak tekintélyes szerep jut a kulcsszekrény javításánál, a kulcsok helyénekés furatainak kifúrásánál. Nagyon ritkán, de régi hangszereknél a fedél kétponton stiftelve van, (faszögecs – többnyire ébenfából – rögzíti az alsó és felsőtőkéhez) melyet csak fúrással lehet a tőkéből eltávolítani, s helyette mindig újatkell készíteni.A 12. képen bemutatott, a múlt század közepéről származó fúrógép az amerikánerés a furdancs keveréke. A brusztliként ismert Brustleiertől (a furdancstól)örökölte talapzatát, mellyel biztosan, elmozdulás veszélye nélkül lehet mellhezszorítani. Műszaki érdekessége, hogy a mai kézi fúrógéppel ellentétben nem há-291