Tanulmányok a kézműipar történetéből

leve´l vagyon. Hanem egyenesen az ö nekiek adot szep szabadsagert az közönsegesMeszarszeken tartozik le vagni.” dcclxviiAz előbbi rendelkezésekből is kiderül, hogy a város bünteti a tőzsérséget,pl.1601-ben, dcclxviii 1610-ben. dcclxix A város vezető rétege, a kereskedők nagy tételbenhoztak be az országba marhát és nem állt érdekükben a hasznon osztozkodni amészárosokkal.A szabályozások másik része az idegen és külső (vagyis nem céhes) mészárosokravonatkoznak, ezek a szabályozások nagyrészt arról intézkednek, melyiknapon árulhatnak az idegenek. 1608-ban ez a nap a csütörtök volt. dcclxx Pozsonybannéhány évtized múlva (1636-39) hetenként kétszer fél napon árulhatnak a külvárosimészárosok. dcclxxiEgy különleges eset (mely a külső mészárosokat is érinti ):1616. augusztusábana mészárosok a város elé terjesztették kívánságaikat, mely szerint a városi végzésekközül több ellentmond privilégiumuknak. Mindez egyszer már a város elékerült, 1595-ben, most azonban a tanács és az egész közösség az “Universitas”ellen fordulnak, válaszként a magisztrátus a mészárszék bezárását és lepecsételésétrendeli el. Az, hogy mi is a tényleges probléma, az most még nem egyértelmű. Aváros vezetése rögtön intézkedik , hogy fogyatkozása a városi polgárságnak nelegyen, hirdesse meg a két vásárbíró a vidéki mészárosoknak, hogy amely rendszerint eddig csütörtökön hozták a juhhúst ezután szabadon árulhassák a piacon. Akülső mészárosokat pedig felszólították, hogy lássák el mészárszékeikből a lakosságot.A belső mészárosokat mivel azok azt mondták, hogy a “varos vegezeseveloket meg rontottak” a céhládájukat a város vezetése elhozatta. dcclxxii A korban ez azegyik legnagyobb büntetés egy céhre nézve, ezzel mintegy az önállóságtól fosztottákmeg őket. Arról, hogy ennek mi lett a folytatása, a jegyzőkönyvekben nemtaláltam semmi egyebet. 1616. novemberében a külső mészárosok számára márújabb árszabályozás léptettek életbe. 1619. október 19-i végzés szerint a csütörtökinap a vásár napja – újra –, amikor a külső és az idegen mészárosok is árulhatnak avárosban. dcclxxiii A XVI. századi vásári szabályokhoz képest ez mindenféleképpenvisszalépést jelentett, hiszen ott két napon (csütörtök és szombat) is árusíthattákportékájukat azok a mészárosok, akik nem voltak tagjai a céhnek. Hasonló konfrontációa város és a mészároscéh között nem volt egyedi, Pozsonyban is volt rápélda, ahol 1623-ban megállapították a marhahús fontjának árát – 6 császári garas– és a tanács ultimátumot adott, ha mindezt nem fogadja el a mészároscéh adja becéhládáját, privilégiumukat és eltiltják őket az ipar gyakorlásától. dcclxxivA mészárosokat érintő végzések további csoportja a minőségellenőrzésrevonatkozik. Akik ezt hivatalból végezték: a látómesterek (a céh tagok közül) és avásárbírák (szenátorok látták el ezt a tisztséget). Ez utóbbiak feladata volt a mértékegységekmegfelelő alkalmazása; a halárusokra, kalmárokra, vidéki népre –árusokra, kocsmákra és mészárszékekre ügyeljenek. dcclxxvAhogy ez a határozatok gyakori ismétléséből kitűnik a látómesterek nemmindig látták el feladatukat, úgy ahogy azt a közösség, a tanács elvárta volna. Ezmár a század elején, sőt már az előző században is gondot okozott, bár ez az időszaknem tárgya jelen tanulmánynak – hiszen már 1602-ben egy nagyon részletes316