Tanulmányok a kézműipar történetéből

1756-ban kezdte meg működését 1–1 nyomda. dcccxxxvi Bártfán név szerint csaknyomdászokat ismerünk. Feltehetően itt is dolgoztak könyvkötők, de őket nemismerjük, s könyvkötőcéh tevékenységéről sincs adatunk.Lőcsén a könyvkötőcéh működéséről több adat is fennmaradt. Könyvkötőrőlaz első publikált adat 1592-ből való, amikor tudjuk, hogy Wagner János dolgozik avárosban. dcccxxxvii A lőcsei könyvkötők közül név szerint keveset ismerünk. Lőcseváros iratai szerint a legkorábbi adat Maximilian Mulner wittembergi könyvkötőé,aki 1562-ben kap itt polgárjogot. A XVII. század folyamán a következő könyvkötőkkaptak még polgárjogot: David Schmidt (1616), Christoph Kupfer (1619),Georg Kraus (1646), Marcus Severini (1650) és Bruno Breuer (1657). Érdemesmegfigyelni, hogy sem Wagner Jánost, sem Brewer Lőrincet nem találjuk a polgárokközött, s ugyanakkor szerepel 1665-ben Brewer Sámuel lőcsei születésű nyomdász.Brewer Lőrincről tudjuk, hogy a könyvnyomda mellett könyvkötőműhelye isvolt. A könyvkötőcéh egyik vezetője volt, feltételezték azt is, hogy a céh jegyzőjevolt, dcccxxxviii mert 1662-ben a lőcsei könyvkötőcéh nevében ő írt át a kassai tanácshoznéhai Gevers Bálint tartozása ügyében. Ebből az iratból megtudjuk, hogyGevers Bálint özvegye férje után még nem fizette ki a 25 birodalmi tallér tartozását.Az 1662. január 29-én kelt átiratban kérik a tanácsot, hogy amennyiben azözvegy nem fizetné meg a tartozását, vegyék el tőle a műhelyt, vagy működésétnyilvánítsák jogtalannak. Az özvegy azzal védekezett, hogy a pénzt már régen elküldték,s a legények is már 5–6 éve dolgoznak nála. A hiányos adatokból arrakövetkeztethetünk, hogy Gevers Bálint még könyvkötőként beléphetett a lőcseikönyvkötők céhébe (vagy hozzá közelálló szervezetébe), de feltételezhetjük, hogya két város kevés mestere az első időkben együtt alkotott céhet. Úgy tűnik, hogy akövetelt pénz elküldése után azonban elveszett. Gevers halála után a nyomdátSeverini Márk vette át, özvegye pedig a könyvkötőműhelyt vitte tovább. Az özvegyjogának elismerése azzal, hogy működhet, ha jó legényei vannak, a céhszabályokrautal, az pedig, hogy a lőcseiek jogosnak érzik magukat a jog felülbírálására,arra, hogy a kassai céh, illetve könyvkötők a lőcseiek filiálisai lehettek, dcccxxxix demég inkább arra, hogy a lőcseiek kedvezőtlen helyzetét – a valószínűleg a legtehetősebbGevers halálát – igyekeztek kihasználni, hogy azzá tegyék őket.A lőcsei könyvkötők közül ismerjük még a Steinhübel családot, amely többnemzedéken keresztül könyvkötéssel foglalkozott. Azt, hogy a lőcseiek mikor kaptákmeg a várostól szabályaik megerősítését, nem tudjuk, mindenesetre valószínű,hogy a királyi privilégiumukat megelőzően. Királyi kiváltságlevelet 1699-bennyertek, amiről az Egyetemi Könyvtárban fennmaradt másolat alapján van tudomásunk.dcccxl 1700-ban a lőcsei könyvkötők az eperjesiekkel együtt dolgoznak. A közöscéh a kassai könyvkötőcéh jogosságát akarja elvitatni, dcccxli ami azonban nemsikerül nekik. A céh további működésére nincsenek adataink.Kassa már a XVI. századtól kezdve szellemi téren is vezető lett. E fellendülésalapja elsősorban a gazdag polgárság, de nem kis szerepe van benne a két kolostornak(a domonkosoknak és a ferenceseknek) sem. 1394-től a városi jegyzőkönyvekbenmár a városi iskola említésével is találkozunk. A XIV–XV. században a kétkolostorban virágzott a könyvmásolás. 1398-tól ismerjük János scriptor nevét, aki355