Tanulmányok a kézműipar történetéből

tudtak, így ideiglenesen a nagyváradi csizmadiákhoz csatlakoztak, és csak 1756-ban alapították meg önálló céhüket.Ipari termelésben Gyula mint a vármegye és az uradalom székhelye felülmúltaa vármegye más településeit. 1723-ban Harruckern János vásártartási jogotszerzett a városnak, ezzel elősegítette gazdasági fejlődését. A lakosság számánaknövekedése olyan új iparágak létrejöttét is megkívánta, melyek nyersanyagszükségletüketcsak más vidékekről elégíthették ki, ezzel fejlődésnek indítva a kereskedelmet.1740-től Gyulán az iparosok száma annyira megnövekedett, hogy igénymerült fel részükről céhek alakítására. 1771-ben a megye 589 iparosa közül 185gyulai, 76 békéscsabai, 50 pedig szarvasi volt. 1773-ban megalakult az egyesültkovács és kerékgyártó céh, ezt követte 1775-ben a kádárok, 1776-ban a szíjgyártók,1781-ben a szabók céhe. Példaként említhetjük Szarvast és Csabát, ahol a csizmadiákcsak 1778-ban illetve 1817-ben alapítottak céhet.Gyulán egyre több céhen kívül ipart űzővel is találkozunk pl.: tímár, üveges,könyvkötő, pék, mézeskalácsos. Az új iparágak képviselői az 1800-as években márazt az igényüket fejezték ki a Helytartótanács felé, hogy biztosítson számukra lehetőségetönálló céhek alakítására, de ezt mind a vármegye, mind a Helytartótanács akis létszámukra hivatkozva elutasította. Így továbbra is más városok szakmabelicéheihez csatlakoztak, vagy a céhes kereteken kívül űzték tovább mesterségüket.Az iparosok az általuk készített termékeket általában vásárokon értékesítették.Az első országos vásárt Gyulán 1805-ben tartották, amit minden év július 21-én megismételtek. Ez igen jelentős anyagi előnyökkel járt a város számára, mivelaz ebből befolyt vám- és helypénzek az uraság mellett az önkormányzat vagyonátis gyarapították.1813-ban a Helytartótanács ,,Általános céhszabályok” címen nyomtatott szabályzattervezetet küldött a vármegyékhez, amely szabályozta a mesterek, legények,inasok helyzetét, a céhbe való belépés feltételeit és a céhek belső életét. Arégi gyulai céhek a tervezet alapján 1815–17-ben felterjesztették átalakított céhszabályaikata közgyűlés elé. Azokat elfogadva 1818-ban a kovácsok és a kerékgyártókkülön-külön, továbbá a pintérek, szíjgyártók, csizmadiák, szabók is megkaptákúj kiváltságleveleiket. 1819-től már új céhekkel is találkozhatunk itt pl.: kalaposok,kőművesek, ácsok. 1829-ben a tímárok, csizmadiák, 1836-ban a német tímárokkaptak céhlevelet. Továbbra is maradtak olyan iparágak, amelyek képviselői nemalkottak céhet. Ilyenek voltak az üvegesek, bádogosok, kés- és szegcsinálók, órások,fésűsök, molnárok, nyergesek, kefekötők, szűrszabók, esztergályosok, pékek,puskaművesek, csatornások, kékfestők, könyvkötők, ötvösök.Gyula ebben az időben második virágkorát élte, amit bizonyít az iparágakszéles palettája és űzőiknek létszáma is, mely példa nélküli volt Békés megyében.Nemcsak egyes gyulai kézművesek csatlakoztak más városok céheihez, de Gyulánakis voltak fiókjai pl.: a csizmadiák között találunk orosházi, eleki, komlósi iparosokatis. A gyulai iparosok a szabadságharc ideje alatt munkaidejük legnagyobbrészében a hadsereg ruházati és felszerelési tárgyainak elkészítésével voltak elfoglalva.240