Tanulmányok a kézműipar történetéből

1841-ben lépett a pécsi mesterek közé a mágocsi Georg Klementsits, a szekszárdiAloys Kristofek, a szuloki Johan Mausek és a bátaszéki Anton Hofmaister.Az első mesterről már esett szó, a többiekről a nevükön kívül alig tudunk valamit.A budai céh jegyzőkönyvében szerepel egy bátaszéki Anton Hofmeister mester,1824-ben felszabadította Ignatz Kantavary, 1829-ben Carl Fischer nevű inasát.Lehet, hogy a két Anton nevű mester ugyanaz, de egy nemzedék különbség is lehetköztük; lehetséges, hogy a pécsi céhbe 1841-ben belépő Anton Hofmaister az1862-ben mesterré lett pécsi Hofmaister Józsefnek rokona, netalán apja – ezt továbbikutatás döntheti el. Szerepel még egy Hofmaiszter János Németbólyban, ő apécsi mesterrel csaknem egyidőben, 1864-ben lépett be a céhbe, talán ő is összefüggvele; Hofmaiszter János mézeskalácsos mester egyébként egy inast nevelt. Azipartestületi iratokban olvashatjuk Hofmeister Antal bólyi és Hofmeister János báni(baranyabáni) mester nevét – nem tudni, ez azonos-e a fentemlített bólyi mesterrel-, az előbbinek 1876-ban nyolc évi, az utóbbinak öt évi tagdíjhátralékát tartjákszámon mxcvii .Josef Schvigl 1843-ban lett a pécsi céh tagja; vagy ő, vagy talán inkább azonosnevű apja 1823-ban az eszéki Joseph Hartl-nál szabadult fel az inasságból.Schvigl egyébként a távoli Szent László Egyháza, azaz Zalaszentlászló mézeskalácsosalett; az ipartársulati jegyzőkönyv végén szerepel még öt éves tagdíjelmaradással;valószínűleg 1876-ból való az a bejegyzés a neve mellett, hogy meghalt.Alexander Szabó szigetvári és Gerson Deáky siklósi mester 1846-ban lett apécsi mézeskalácsos céh tagja; mindketten “saját nevelés”-nek tekinthetők. Szabónak1846 és 1861 között két inasbeszegődtetését és két inasfelszabadítását jegyeztékfel, 1863-as évszámmal egy vándorkönyvben is szerepel még a neve, mint akinélegy mézeskalácsos mesterlegény dolgozott mxcviii . Özvegye 1872-ben még egyinast szabadított fel, a fiát, de a fiúról nincs több hír; ugyanez az özvegy SzabóSándorné szerepelt még két éves ipartársulati tagdíj hátralékával, amit végül iselengedtek neki.Franz Stoll vagy Stohl mester 1847-ben lépett be a céhbe, Tolna mezővárosban,majd Bonyhádon tevékenykedett. Maga is a pécsi céh valamelyik mesterénélinaskodott, és 1847-től 1871-ig legalább öt inas tanult nála. Az ő működése – hasonlóantöbb, az 1840-50-es években, vagy később a céhbe lépő mester működéséhez– átnyúlik az ipartársulati korba, e jegyzőkönyvekben szintén megtalálható aneve; 1876-ban rendezte öt éves tagdíjhátralékát.Ugyanebből az évből, 1847-ből származik Johann Matusek kaposvári mesteregyetlen említése – hacsak nem azonos, nevének hibás írása miatt, a szulokiMausek nevű mézeskalácsossal -: egy inas beszegődtetését és felszabadítását jelentettebe.Anton Ötvös vagy Eötvös bizonyos mohácsi Michael Klambauer tanítványavolt, 1831-ben fejezte be az inaséveket. Egy azonos nevű mester, talán a fia, 1850-ben lett a pécsi céh tagja, s mint a mézeskalácsos céh vidéki mestere, legalább ötinast nevelt. Decsen, majd Siklóson tevékenykedett, az utolsó bejegyzés róla 1860-ból való.408