Tanulmányok a kézműipar történetéből

– mivel mindkét aktus a céggyűlésen történt. Hasonló okból vezették a legénykönyveketaz általuk munkába állított segédekről, és megtalálhatók az önálló mesterjogmegszerzésének dokumentumai is (mesterkönyv, mestervizsga- és remeklésijegyzőkönyv). A gond csak az, hogy a céhek fennállásának utolsó szakaszábanezeket a nyilvántartásokat igen hiányosan vezették. Az ipartársulatoknál az adminisztrációlegtöbbször csak a tagdíjakra, a tagok nyilvántartására, a társas rendezvényekdokumentálására korlátozódott.Igen alapos volt az ügyvitel az ipartestületeknél. Ezek iratairól KaszásMarianne készített mindenre kiterjedő, alapos leírást. Összeállításában a következőfőbb irattípusokat különbözteti meg:– alapszabályok,– jegyzőkönyvek, jelentések,– számadások,– szakképesítéssel kapcsolatos iratok,– munkaügyi iratok,– ügyviteli és egyéb iratok.Az ipartestületek fondjaiban jellegzetesek a szabályzatok közül a munkásokés munkáltatók közti viszályok elrendezésére szervezett békéltető bizottságok alapszabályai,az ipartestületek által működtetett munkaközvetítő irodák szabályzatai,az önsegélyező alapok és pénztárak alapszabályai, melyekhez a felsorolt szervezetekülésein készült jegyzőkönyvek kapcsolódtak. Fontos ipartestületi iratok voltakaz éves jelentések és beszámolók, melyeket az elsőfokú iparhatóság részére készítettekel. A cél az volt, hogy az iparhatóság ismerje a testületek belső viszonyait,pénzkezelését, a vezetők személyében beállott változásokat. Azok készítői viszontlehetőséget kaptak arra is, hogy a tagok gazdasági helyzetéről beszámoljanak.Az ipartestületi nyilvántartások közt legfontosabb volt a tagok törzskönyve,mely a belépési kényszer miatt áttekintést ad az adott mesterséggel foglalkozókrólaz iparigazolvány kiadásától az iparűzés befejezéséig. Az iparosokhoz szegődötttanoncok és az ott dolgozó segédek nyilvántartása kartonokon történt. Utóbbiakatmegőrizték akkor is, ha a segéd elkerült mesterétől, így jó forrásai a munkaerőmozgásnak.Mivel az ipartestületeknek a szakképesítéssel kapcsolatban csak igen korlátozottjoguk volt, a vonatkozó iratok az iparhatóság fondjába kerültek. Itt vezették atanonclajstromokat, melyek rögzítették a mester és tanuló nevét, a beszegődés ésfelszabadulás időpontját. Hasonlóképpen az elsőfokú iparhatóság vezetett nyilvántartástaz illetékességi területén dolgozó segédekről és gyári munkásokról. Míg azipartársulati segédkarton az egyes iparágakkal kapcsolatban, addig a segédlajstromegy-egy település munkásairól ad áttekintést. Munkakönyvet a segédeknek rendszerintaz elsőfokú iparhatóság, néhány esetben viszont az ipartestület adott. Azokrólszintén jegyzék készült, mindig a kibocsátónál.Az elsőfokú iparhatóság vezette az iparlajstromot, ahol nemcsak a kiadottiparigazolványokat rögzítették, hanem az ipar szüneteltetését, megszüntetését is.Az ipari kihágások ügyében szintén az az iparhatóság volt illetékes, ahol a befolytbüntetéspénzekről külön nyilvántartást vezettek. A mestervizsgák megszervezésé-197