Tanulmányok a kézműipar történetéből

A kézirat tehát a mesterek bejegyzésén kívül egy egész családtörténetet megőrzöttszámunkra. A bejegyzők feljegyezték, hogy merre jártak, milyen élményeket ésszakmai tapasztalatokat szereztek, sőt mesterségbeli különleges eljárások leírását ismegtalálhatjuk benne. A pergamenkötésű könyvecske – amelynek bekötője valószínűlegelső tulajdonosa – később az Országos Széchenyi Könyvtár őrzésébe került.cmxlivA vándorkönyv a XIX. századtól kezdve elsősorban hivatalos okmány,amely egyúttal a legény útlevele is. Ebben a változásban nagy szerepe volt annak,hogy az 1805-ös szabályozástól kezdve kötelező a 3 év vándorlás. A vándorkönyvrevonatkozóan 1816. július 16-án újabb rendeletet hoz a helytartótanács (21 080.sz.). Ennek alapján magyar és német nyelven kinyomtatják a vándorkönyvet, amelyfeltünteti, hogy milyen adatokat kell bevezetni és a legfontosabb ,,szokásokat”,ezek a vándorkönyvek minden szakmánál használatosak. Ilyen vándorkönyvet ismerünkpl. Kőszegről, amelyet Zsák Móritz kőszegi könyvkötőnél lehetett beszerezni.A könyv tulajdonosa Németh István iváni születésű könyvkötőlegény, aki1847-ben 18 éves volt. cmxlv A könyv legfontosabb bejegyzései kőszegiek, az egyikZsák Móritzé 1847. augusztus 31-éről, a másik Zsák Ludovikáé, az özvegyé, 1857.július 17-éről. cmxlvi A két időpont között ismert, hogy Zágrábban járt, részletesebbenazonban erről nem tudunk.A személyi adatok (és személyleírás) után találjuk a legényekre kötelezőszabályokat. A legfontosabbak: a könyvet, ha valaki elveszti be kell jelenteni; mindenholláttamoztatni kell; olyan helyre köteles vándorolni, ahol munkát remélhet;csak a cs. kir. örökös tartományokban vándorolhat; hasznos munkával kell az időteltöltenie; hollétéről szülőhelyét, illetve szüleit legalább évenként értesítenie kell;munkábalépésekor a könyvet a mesternek át kell adnia, majd távozáskor munkájáról,magaviseletéről véleményt beíratnia; ha a könyvben csalást tapasztalnak, büntetik.Hasonló az ismertetett vándorkönyvhöz két másik könyvkötőlegény könyvea XIX. század második feléből, amelyek a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tulajdonábanvannak. Videk Ignácé 1867-ből, Klüger Sámuelé 1870-ből való. cmxlviiA legények szervezete volt a legénytársaság, a XVIII. század folyamán majdminden céhnél megtaláljuk, legális szervezet. Külön gyűléseket tartottak, különvolt a legényláda, amelyből beteg társaikat segélyezték, mulatságokat rendeztek,vándorló legényeknek szállást, ellátást biztosítottak. A debrecenieknél előírják,hogy a legények ládájának két kulcsa legyen, közülük egyik az atyamesternél, másikaz öreglegénynél legyen. Rendszeresen tartottak gyűléseket:,,Eoszvegyülekezésök minden Tizennégy-nap alatt Tizenkét órakor légyen a' Legényeknekis az Atya Mester Házánál; Tartozik akkor mindenik a' Társaság Ládájánakmeg-tartására két Garast adni.” cmxlviii Azt külön megtiltják a rendelkezések,hogy valaki fegyvert vigyen magával, 6 garas büntetés terhe alatt. Az illetlen viselkedést,szitkozódást büntették, amelyet súlyosbított, ha a nyitott legényláda melletttörtént.A legénytársaságot és a legényládát a XIX. század folyamán a helytartótanácsazonban rendelettel megszünteti. Debrecenben ezt a rendeletet – a375