Tanulmányok a kézműipar történetéből

az inas szegődtetéskor szabadításkor a mesternek adja a pénzt, s az fizeti be. Azinas szabadítására az általános az 1 ft fizetése, de mint a többi befizetési összeg is,ez is állandóan változik.Nagyobb összegeket a céhbeállók fizettek. Itt különösen nagyok az eltérések.A legkevesebbet a filiálisok fizetik, pl. Szabó István 1812-ben 11 ft-ot, s feltehetőenaz 1800-ban céhbeálló Végh István, aki 10 ft-ot fizet szintén filiális, bár ez különnincs feltüntetve. 1810-ben viszont a két céhbelépő, akinek nevét nem ismerjük152-152 rhénes ft-ot fizet. Általánosnak a 100 ft körüli összeget tekinthetjük, amibizony jelentős összeg volt.Remekelésért fizetett pénzösszegre csak egy adatunk van, 1830-ban CsáthyLajos compactorlegény 8 ft-ot fizet.Külön jövedelmet jelentettek a büntetéspénzek. 1803-ban pl. Gönyei Gábor amaga és legénye, Oláh István hibájáért 6 Rft-ot fizettek. A remek készítésénél isszívesen büntettek, a hibákat pénzzel váltatták meg, pl. 1835-ben Fazekas Jánosróltudjuk, hogy hibáért 7'30-at fizetett. A céh jövedelme így nagyon változó volt,gyakori a 700-800 ft körüli bevétel, s egy esetben, 1825-ben 1047 Ft-ot tett ki a céhjövedelme. E jövedelem jelentős részét, mint már említettem, a céh szétosztotta amesterek között egyenlően. Ezen túlmenően a legváltozatosabb tételekkel találkozunka kiadások között.Összegük szerint a legnagyobbak közé az említett kölcsönök az egyes mestereknek,valamint a császári és birodalmi kölcsönök tartoznak. Tudjuk, hogy a mesterektől– ha néha részletekben is –, de pontosan beszedték ezeket az összegeket,amíg ki nem fizették, addig gondosan őrizték az ezekre vonatkozó szerződéseket.Találkoztunk olyan esettel is, amikor az illető mester halála után a rokon, illetve azörökös fizeti tovább a tartozást. Az államkölcsön egy része is visszatérült, mert az1860-as években a bevételi rovatban találkozunk vele.A kiadások között a legtöbbször szerepelnek a különböző adakozások.Majdnem minden évben – néha többször is – szerepelnek a szegényeknek tett ajándékozások:,,Ispotálybeli szegényeknek”, ,,Egy Kárvallott Embernek”, ,,El nyomorodottUtasnak”, ,,El nyomorodott Szegény ember”, ,,Két Ügye Fogyott” stb. megjegyzésekkel.Az összegük különböző, 40 kr és 3 ft között váltakozik.Különösen sokat segítették a tűzeseteknél kárvallottakat. Bejegyzéseik is bizonyítják,hogy milyen nagy volt még a XIX. században is a tűzesetek száma. Legtöbbszörcsak ,,Égetteknek” megjegyzés alatt tüntetik fel a bejegyzések, néha közlika segélyezett nevét, pl.: 1822-ben a ,,megégett Kalapos Torma Urnak” adnakvagy 1826-ban ,,Miklós utcában Erdei Györgynének háza megégett”, s őt segítik.cmlxxivNemcsak debrecenieknek segítenek, hanem küldenek pénzt az elégett szekszárditemplom számára, a bajai ,,égetteknek”, ,,Szala vármegye” tűzkárosultjainakés ,,fejér vári Égetek” részére is. cmlxxvA segélyezések között van egy igen érdekes eset is: hosszú éveken keresztülsegítenek egy tanítót, aki ,,Nad Udvari Tanito Volt mind az két szemére meg világtalanodott”.Ezt a tanítót 1835-től kezdve 1859-ig több-kevesebb rendszerességgelsegítik, majd minden évben találkozunk a nevével.381