Tanulmányok a kézműipar történetéből

vel, a vizsgálóbizottságok összehívásával, működésével kapcsolatos iratok a kereskedelmiés iparkamaráknál találhatók, a vizsgálatokról szóló jelentéseket viszont akamarák megküldték az elsőfokú iparhatóságnak, és az ipartestületeknek is, ahol akiadott mesterlevelekről külön nyilvántartásokat vezettek.A vonatkozó iratanyag harmadik része az iparűzők saját, személyi fondjábatartozik, és mennyiségéhez képest csekély rész került csak a levéltárakba. Ezekreaz anyagokra Somfai Balázs külön is felhívta a figyelmet a Pápai Ipartestületről aközelmúltban írt dolgozatában. Ide tartoznak a céhes korszakból a tanulólevelek,munkaigazolványok, vándorkönyvek, mesterlevelek, az ipartestületi évekből atanoncbizonyítványok, iparengedélyek, 1922-től a mesterlevelek. A műhelyekben,üzemekben folyó munkával kapcsolatos megrendelő levelek, anyagrendelések,számlák, üzleti kapcsolatokra vonatkozó egyéb iratok.A nyomtatott források első formái az árukatalógusok voltak, melyek a németnyelvterületen a XVIII. század vége óta, nálunk inkább a XIX. század végétől ismertek.Dortmundban 1984-ben adtak ki ezekről címjegyzéket, hazai vonatkozásbanpedig Nagybákay Péter kutatása ismert. Az árukatalógusok, melyek rendszerinta kereskedők készletét tükrözik, a kézműipar szempontjából főként a vasárut értékesítőknélérdekesek. Itt nagy számban találkozunk kisiparos termékekkel is. Azországban működő kereskedelmi és iparkamarák a XIX. század közepétől folyamatosantették közzé beszámolójukat az illető kamarai kerület kézmű- és gyáriparáról,melyekben az egyes mesterségekre vonatkozó statisztikai adatok is találhatók. Forrásértékükattól függ, hogy adatközlőik (kezdetben a céhek, majd az ipartestületek)mennyire voltak pontosak. A nagyobb városokban először németül, majd magyarulkereskedelmi és ipari címtárak is készültek, melyek általában testületenkénti bontásbanközlik a kisiparosok nevét, foglalkozását, boltjának, lakásának címét.1857 óta a népszámlálások is tartalmaznak foglalkozási adatokat. Szerencsésesetben az eredeti felvételi lapok megvannak a levéltárakban, sőt azokról a népszámlálástkövetően adatközlések is készültek. Kiemelhetjük itt Körösi Józsefmunkásságát, aki az 1857-es és 1870-es népszámlálás adatait elemezte Pest vonatkozásában,nagy részletességgel.A népszámlálásokról készült összefoglaló statisztikai kiadványok törvényhatóságijogú városok, megyék és járások szerinti bontásban közlik az adatokat azönálló iparosokról, segédekről, hivatalnokokról. A gyárak és a kisipar természetesenegyütt szerepelnek. Az összesítést készítő statisztikai hivatal az iparosokat – abányászok kivételével – hat kategóriába sorolta be: építészeti és művészeti; fém-,kő- és faipar; élelmiszer- és vegyipar; ruházati ipar; bőr- és papíripar; nem közvetlenültermelő ipar; – így az ágazati megoszlás vizsgálható. A felosztás nagy előnye,hogy nem használ “egyéb” kategóriát, ami a korábbi és későbbi megközelítésekbensem egyértelmű.A nyomtatott forrásokhoz tartoznak az ipartestületek kiadványai, a különfélealkalmakkor elmondott, nyomtatásban is megjelent beszédek, iparos újságok, ahelyi sajtó híradásai, az emlékkönyvek. Utóbbiakkal kapcsolatban érdemes megemlíteni,hogy az ismét megszervezett, újjáalakult ipartestületek folytatják e nemeshagyományokat. A 110 éves Pápai Ipartestület emlékkönyve a közelmúltban jelent198