Tanulmányok a kézműipar történetéből

céhbe, mert abban az évben már inasát küldi Debrecenbe szabadulni. 1770-től mégegyszer találkozunk Kolozsváron a Farkas János névvel, aki szintén debrecenifilialista. Szatmári születésű, 1770-ben Kazai Györgynél szabadul. Nem tudjuk,csak véletlen névazonosság áll fenn, vagy az előző mester fia vagy rokona. Az1820-as évektől ismét szerepel Farkas István neve. Az adatok egy része debreceniműködésre utal (1844-től 1862-ig kiscéhmester, 1863-tól 1867-ig céhmester), másrésze pedig kolozsvári filialistának tünteti fel. Nagyon valószínű, hogy két azonosnevű mesterről van szó, a debreceni 1825-ben szabadul Hollosi Fülep Györgynél,1832-ben készíti el mesterremekét. A céhben kiscéhmester, majd céhmester, 1868-ig él.A Kolozsváron működő Farkas Istvánról tudjuk, hogy 1840-ben szegődtetiinasnak a fiát, ifjabb Farkas Istvánt. 1846-ban szabadítja fiát, aki 1853-ban áll be acéhbe. Mindebben az az érthetetlen, hogy mindezt a debreceni könyvkötőcéh céhkönyveibentaláltuk, akkor, amikor 1809-ben megalakult a kolozsváriak saját céhe.Az első céhmester, Guttmann János 1807-ben lépett be a debreceni könyvkötőcéhbemint filialisa. Előtte már Nagyváradon dolgozott. 1809-ben Kolozsváron megalakítjákcéhüket, amelynek céhkönyvét is ő kötötte be, s ő volt az első céhmesteris. A céh működésére azonban további adatokat nem ismerünk. Az itt felmerült kétkérdésnek, a Farkas családok adatainak egyeztetése és vele összefüggésben a helyzettisztázása, hogy Farkas János és István a debreceni céh tagja a század másodikfelében is, s ugyanakkor az önálló céh létezésének jogi és gyakorlati tisztázása csaka debreceni és kolozsvári levéltárak és múzeumok anyagának együttes vizsgálatávalválna lehetővé. cmxiiiAz alföldi mezővárosok fejlődése jelentősen eltér a felvidéki városokétól. Atörök által megszállt területeken viszonylag védettebbek voltak a mezővárosok,amelyek közvetlenül a szultán fennhatósága alá tartoztak. A mezővárosoknál atörök általában nem szólt bele a városok belső életébe, ezeknél kulturális fejlődéstis tapasztalhatunk. A legjelentősebb mezővárosaink a Duna-Tisza közén: Kecskemét,Nagykőrös, Cegléd és Kiskunhalas. Kecskemét különösen szoros kapcsolatbanállt a protestáns Debrecennel. A protestáns városok könyvkötői csaknem minditt tanultak. Sok debreceni nyomtatvány került ide bizományba. A Duna-Tisza közénekkönyvkultúrája kevéssé ismert, tudjuk azonban, hogy Kecskeméten ésNagykőrösön a XVI. században létesült protestáns iskolák mellett könyvtárak isalakultak. E gyűjtemények fejlődésének leggazdagabb időszaka a XVIII. századvolt. Iskolai könyvtárakat az ország más részein is találunk, újdonságként jelentkezikazonban, hogy a város, így Kecskemét, Nagykőrös és Kiskunhalas városa isgyűjt könyveket. cmxiv E gyűjtés első nyomait Nagykőrösön találjuk a XVII. századvégén, s ez a következő században is folytatódik.A török uralom megszűnte után ki kell emelnünk a katolikus plébániák ésrendházak, valamint a kecskeméti görög katolikus egyház gyűjteményét. Az elsőidőkben kész, bekötött könyveket vásároltak, illetve kaptak, majd más városok pl.budai könyvkötők dolgoztak nekik. Kecskeméten az első hivatásos könyvkötő1670 körül kezd dolgozni. Még a XVIII. század közepén is a kecskeméti könyvkötődolgozik a szomszéd városoknak is. Név szerint legkorábban Könyvkötő Péter367