Tanulmányok a kézműipar történetéből

malom mellett kallómalom is, hiszen amikor Szepessy Pál javait a kamara – a jószágotkonfiskálandó – összeíratta, Miskolcon a két kúrián, mészárszéken, kocsmánkívül a 30 köböl gabonát jövedelmező kétkövű malmot, valamit a kallót isfelvették, amely durva posztó zúzására szolgált. cxliii De volt a pálosoknak is kallójuk,igaz, nem a miskolci elpusztult malmukban, hanem Csabán. Itteni malmukathol öt-, hol négykövűnek említik, s a malom mellett a pálosok szűrkallót is építettek,amelyhez két ásott árokban vezették a vizet, ennek a vízműnek a korabeli nevefészek volt. cxliv A Szepessyek és a pálosok kallója mutatja, hogy ezeket a törőketnem önállóan, csupán kiegészítésként építették a nagy gabonamalmok mellé, s amalmok elsődleges funkciója végig a mezőváros és a környékbeli helységek gabonájánakfeldolgozása maradt.A kallókban készült durva posztót a mezővárosi szabómesterek és kontárokvarrták meg, de a miskolci házak végében, a Szinva mentén termesztett kenderbőlházilag lett textil, s ebből általában otthoni női munkával készítették az ágyneműt,fehérneműt, asztalneműt. A diósgyőri vár 1567-es inventáriumába is felvettek 67lenköteget (kytae) és 18 kenderköteget, cxlv vagyis a várban is házilag szőtték a várkörült termelt növényekből a vásznakat. Hogy a háziipar, a szövés-fonás a mezővárosinemesasszonyok foglalatossága is volt, tanú rá Új Jánosné Galvács Kata 1678-ban készült végrendelete, amelyben az esztavátát és a gerebent leányára, VeresGergelyné Borbálára hagyja. cxlviA XVII. századi adóösszeírások említik még a takácsokat is a mesterségekközött, nemkülönben a borbélyokat, akik a korban a seborvos kötelességét is viselték.1700-ban a miskolci tanács előtt folyik Aszalós Péter garázdasági pere, aki akocsmáról részegen hazatérvén feleségét bántalmazta, majd azt mondta neki„Ecsegi Panna, szívem, hídd ide a borbélyt, hadd vágjon eret rajtam”, amint azegyik tanú vallotta. cxlviiA fazekasok viszont sehol nem szerepelnek az adójegyzékekben, pedig a fazekasságnakjelentős múltja van a diósgyőri vár vidékén, a régészeti ásatások avárban nagy mennyiségű középkori és kora újkori cseréptöredéket hoztak felszínre.A XVI–XVII. századi leletanyag rokon az északkelet-magyarországi várak koraújkori cserépanyagával, s ezek mögött a kutatás a végvárak körüli mezővárosokfazekasságát feltételezi, amely a felvidéki városok iparánál provinciálisabb, de areneszánsz sőt keleti stíluselemeket egységessé ötvöző fazekasságot sejtet. cxlviii AXVI. századi miskolci fazekasságnak ismert darabja az a MISKOLCI MIHALI feliratúdíszes diósgyőri akantuszleveles kályhacsempe, amelynek mestere az egrivárban is dolgozott 1574-ben, s műhelyéből több korabeli kályha is kikerült. cxlix Afazekasok azonban nemhogy céhet nem alakítottak a XVIII. század előtt, hanemmég a XVII. századi adójegyzékekben sem emlékeznek meg róluk, mesterségüknem számított adóköteles foglalkozásnak. Az agyaggal, mint legolcsóbb (de távolrólsem mindegy, hogy milyen minőségű) alapanyaggal és egyszerű koronggaldolgozó fazekasok jó része feltehetően a kevésbé tehetősek, zsellérek közül kerültki, a XVI. századi dézsmajegyzékekben is feltűnően sok Fazekas nevű ad igenalacsony dézsmát. Pedig termékeikre még a társadalom alacsonyabb rétegeinekháztartása is igényt tartott, így mesterségük bár létezett, csupán a források nem49