Tanulmányok a kézműipar történetéből

zepén nemcsak több malom, pálinkafőző, hamuzsírégető és téglavető, “téglakészítő”működött, hanem – a hozzá tartozó Ürögön – 1784-ben bőrmanufaktúra is létezett.lxiii Ugyanilyen kezdetleges, rendszerint egy-egy földesúr birtokához kötődő ipari“üzemek” találhatók Somogy megye területén a XVIII–XIX. század fordulóján,de még térképre sem lehet vinni azokat. A korabeli lexikon: Vályi munkája ésRumy megyei ismertetője ritkán említ helyhez kötődő, ipari jellegű “üzemeket”,műhelyeket. lxivIgen figyelemre méltó azonban az a térkép, amelyet Korabinszkylexikonának, “szótárának” alapján készítettek, s amelynek latin és német címénkívül magyarul is megjelölték a tárgyát eként: “Magyar ország természeti tulajdonságánaktüköre”. lxv A térkép elkészítésének ideje ismeretlen, de a természeti kincsekszéles skáláját jelölte meg a rajzolója, készítője, roppant precízen. Ugyanakkora korai nyelvújítás néhány érdekes alkotását is megismerhetjük e térkép jelrendszeréből.A jelek között megtalálhatjuk a természeti kincsek közül a savanyúvízforrásoktóla fémek, a kőszén, a madarak és egyéb állatok hosszú során át akülönböző malmokig minden, akkor az ország területén feljegyezhető természetiadottságot, vagy ahogyan akkor fogalmaztak: természeti tulajdonságot. Így szerepel,pl. a madarak között a gém, a gólya, a bölömbika, az állatok között a vidra és a“hortyogó egér” telephelye. Az utóbbinak pedig ekkor már megvolt a magyar neve,Márton szótárában murmutér vagyis mai nevén mormota. lxvi (E korszak megértéséhezés az akkori ipar történetéhez tartozik még néhány ilyen korai magyar fordítás,amelyhez ízelítőül csak az eltérő típusú malmok festői magyar nevét sorolom ittfel: száraz-, kanalas-, köszörülő malom, továbbá ló- és ökörmalom, kalló,papírosmalom, puskapor-, deszkametsző, koholó, továbbá törő malom.)Keresgettem a térképen néhány ipari üzem helyét, amely a katonatiszt jelentésébenszerepelt. Így sikerült megtalálnom Sinendorfnál a Réh patak (Reh Bach)mellett a “vas Hámor” (Eisenhammer) jelét, de szerepel ugyanez a jel a Bakonybanis, Városlőd környékén. Ugyancsak a Bakonyban, Lókúton “Üveg tsür”-nek nevezettGlashütte szerepel. S ugyanezt a jelet találjuk a Mecsek hegységben levőNádasdon is, ahol két ilyen üzemet is jelöl a térkép. Somogy megyében Lukafanem szerepel a térképen, így az nyilván még 1802 előtti adatokat tartalmaz.Mindezek alapján úgy vélem, hogy ez a térkép kitűnő ábrázolása aKorabinszky lexikonában szereplő fontos, a természeti kincsekre vonatkozó adatoknak,de az akkori ipar ábrázolására, bemutatására nem alkalmas.A történeti irodalomból ma már tudjuk, hogy a XVIII–XIX. század fordulójána Dunántúlon is, miként az egész országban, gyenge és egyoldalú volt az ipar.A Dunántúlon ez az időszak még mindig a betelepülésnek kora, a kezdésé és újrakezdésé.Nehéz volt a közel kétszáz éves török uralom “végvidékén”, az ún. felszabadítóháborúk iszonyú pusztításai után új életet kezdeni, s iparral is foglalatoskodni.Ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy milyen ütemben és milyen feltételek melletttörténhetett ez, igen fontosak azok az adatok, amelyeket 1810–1812-ben az ezta vidéket személyesen bejáró “szemrevételező” katonatisztek ebben a titkos jelentésbenrögzítettek. Az akkori gazdasági élet, s ezen belül az ipar valóságos helyze-29