Tanulmányok a kézműipar történetéből

cmxcviiicmxcixmmimiimiiimivmvmvimviimviiimixmxmximxiimxiiimxivmxvmxvimxviimxviiimxixmxxRÓZSA 1992. 232-251.“...az Czéhnek közönséges költségével egy illendő zászlót (hogy ha még nem volna)magoknak csinyáltatni, és azt az Parochialis Templomban tartani, és az alat az Urnapi, és annak octavaján tartandó Processioknak alkalmatosságával minyájan azMester Emberek, Legényeik, és Inasaik ... tisztességessen meg jelenni, magokatböcsületessen, és áitatossan viselni köteleztessenek ...” BML XI. 606. Siklósi uradalomiratai. Siklósi csizmadiák artikulusainak másolata, é. n. 1740 után.NAGYBÁKAY 1995.DOMONKOS 1991. 31-37.KRESZ 1979. 20., NEMESKÜRTHYOVÁ 1988. 194. pontosítjaDOMONKOS 1985. 191. utal A. Spiesz adatára: a pozsonyi takácscéh kiváltságlevelét1579-ben megújították.SZAKÁLY 1985. 7-31.OSTROLUCKA 1988. 207-208.: utal az ebből eredő feszültségekre, valamint Kassaváros megoldási kísérleteire.Az egyes központok főcéhei újabb és újabb filiális céheket hoztak létre – a folyamatvalójában fordított: a kisebb helységek iparosai kérték előbb felvételüket a főcéhbe,majd váltak a szabályzat átvételével az előbbitől lazábban függő filiális céhekké -,ezek utóbb leszakadtak, nemegyszer maguk is főcéhek lettekDOMONKOS 1985.SZABADFALVI 1986. 3-4., WEINER 1981. 5-12.WEINER 1981. 9.: "des Heiligen Römischen Reiches Bienengarten"ROMHÁNYI 1936. 13.SZABADFALVI 1980. 589-594.Az ország keleti részein a "báb" csak a baba-, pólyásbabaalakú mézeskalácsra vonatkozik.BELICZAY 1960, 13.WEINER 1981. 16-17.WEINER 1981. 16.ROMHÁNYI 1936. 14.WEINER 1981. 18. és 35. sz kép.; ROMHÁNYI 1936. 14., 24. jobb felső kép. Azutóbbi szerző szerint ugyanez az 1735-ben megalakult lőcsei céh pecsétjén is látható.Sámson ismert találóskérdése (Bírák könyve 14. 14-18.) miatt hozható kapcsolatba amézzel.WEINER 1981. 19. és 23., valamint 17-21. sz. képek.; SZALAY 1877. 593-594. Azábrázolás értékelésén kívül itt olvashatunk az Eypeltauer/Eipelthauer-családról, az1744-tol Sopronban működő mézeskalácsos dinasztiáról. Szalay Ágoston ezirányúgyűjtését 1862-ben Eypeltauer nevű gyakornoka indította el azzal, hogy testvére ill.családjuk műhelyéből származó régi mézeskalácsütofát adott neki.Vö. a 98-99. és 112.sz. jegyzetekkel.WEINER 1981, 31. és 48. sz. kép. Ld. még az 1. és 4. sz. mellékletben: BML IX. 11.9.: kitöltetlen tanulólevél ill. ennek Szent Ambrus-ábrázolása: a milánói püspök egyikattribútuma a humanizmus óta – legendájára támaszkodva – a méhkas. BÁLINT,1977. I. 51.WEINER 1981. 36. sz. kép., ROMHÁNYI 1936. 22. old.: itt a második Máriaábrázolása máriaradnai kegyhely képére vezethető vissza. MYSKOVSZKY, 1878.99., NAGYBÁKAY 1995. 21.: a kassai (felsőmagyarországi) és a pesti céh pecsétjén415