Tanulmányok a kézműipar történetéből

a jogukat még a XIX. században is gyakorolták. Ekkor már az volt a probléma,hogy egyes mesterek – hogy árujukat el tudják adni –, könyveiket olcsóbban isodaadták. Ezért a debreceni könyvkötők 1830. október 17-én a céhgyűlésen meghatároztákpl. a legjobban keresett könyvek árát, s – ,,...a'ki aláb adná – tartozik a'Czéh Ládájába Büntetésül 1 Ezüst forintot fizetni...” Ekkor az ábécés könyv árát 4garasban, a kapcsos énekes könyvét 2 forintban, a Rudimentáét pedig 12 garasbanállapítják meg. cmxxiiGondosan ügyeltek arra is, hogy mindenki a számára kijelölt helyen áruljon.A hely meghatározásában a céh gyakorlata volt az irányadó. Debrecenben pl. az1800-as években az a szokás, hogy nagy ünnepek alkalmával meghatározott rendbenmindenki sorban más helyre került. Az ekkori jegyzőkönyvekben az időpontokmeghatározása felett folyik a vita, abban azonban megegyeznek, hogy a meghatározottidőpontokkor ,,...az arulas helye forduljon közönséges megedgyezésből...” cmxxiiiAz 1830-as években azonban már más a gyakorlat: a piacon az árulási helyetnyilazással döntik el. Az atyamester házában összegyűlnek az árulni kivánók a hetivásár előtti hétfőn harangozás után, és ,,nyilazás szerént” döntik el kinek-kinek ahelyét. cmxxiv Határozatban mondják ki azt is, hogy a piacon senki másnak a vevőjétnem hívhatja el, mert akkor 1 ezüst forint büntetést fizet. Ekkor mindenki már csaka saját könyveit árulhatja. cmxxv A céhek feladata az is, hogy az áruló helyeiket gondozzák.Így pl. 1814-ben a hely igazítására 3 ft-ot fizetnek. Ugyancsak a debrecenikönyvkötőkről tudjuk, hogy 1839-ben 13,20-at fizetnek az áruló hely feltöltéséért.Más esetekben pedig egyéb rendbetételért fizetnek. cmxxviA középkori városokban – miután főként fából építkeznek – sok a tűzeset,nagyon sok a tűzkár. A céhek egyik fontos feladata a város szempontjából, hogyszervezetten részt vegyenek a tűzoltásban. Itt kétféle gyakorlattal találkozunk, amivárosonként változik. A felvidéki városokban lakóhely szerint – szomszédsági,területi elv alapján – szervezik meg a tűzoltást. A legkomolyabban büntetik azt apolgárt, aki saját hibájából nem vesz részt a mentési munkákban. cmxxvii Más városokbancéhes alapokon szervezik meg a tűzoltást. Több városban fennmaradtak atűzoltói szabályozások. Pesten pl. ismerjük az 1771-ben és az 1826-ban kiadottakat.Ez utóbbi, az 1826. augusztus 22-én kiadott szabályzat pontosan meghatározzaminden céh teendőjét. Más és más céhek feladata a riasztás, a vízhordás, a betegek,sérültek segítése stb. Tudjuk, hogy a könyvkötők a tokkészítőkkel,aranymívesekkel, festőkkel, tapétázókkal, bőrdíszművesekkel stb. együtt a kihordottbútorokra és ingóságokra vigyáztak. cmxxviii A tűzesetek után nagy segítségetjelenthetett, hogy a céhek nagyon sok esetben adakoztak a tűzkárosultaknak. Adebreceni könyvkötők jegyzőkönyvében a kiadások között szinte minden évbenmegtalálható – néha ugyanabban az évben többször is –, hogy az ,,égetteknek”,illetve név szerint is említve a tűzkárosultaknak fizetnek segélyeket. Meg kell jegyeznünk,hogy nemcsak a debreceni tűzesetekben segítenek, hanem pl. a szekszárdileégett templom számára, a bajai és a Zala megyei tűzkárosultaknak is küldenekkülönböző összegeket. cmxxix370